Halhatatlan Alkony - Prológus

(Rosalie szemszöge)

-Hé ez csalás, Alice! Nem ér képességet használni!- durcáskodtam.

-Dehogyis Rose, ez nem igaz, én nem is használtam!- nézett rám ártatlan boci szemekkel, de engem nem tud meghatni, tudom, hogy csalt! De ezt még visszakapja és ördögien elmosolyodtam.

-Nyugi Rose néni, még így is mi állunk nyerésre!- mondta az én drága kicsi Nessiem és megöleltem. Jaj annyira aranyos és imádni való, bárcsak nekem is lehetne gyerekem.

Folytattuk tovább a játékot és a végén mi nyertünk Renesmeevel. Bella ránézett az órájára és ezt mondta:

-Nessie kicsim, későre jár, búcsúzz el és megyünk aludni!

-Jaj anya én még nem akarok! - durcáskodott a szemem fénye és ez mosolygásra késztetett.

-Megígérem, hogy holnap is átjövünk, és akkor egész nap játszhatunk.

-Hurrá!!- ugrándozott és kiabált Nessie és mindenkinek adott egy puszit, és már rohant is anyukája után.

Miután elmentek, nem sokkal utána Emmették is visszaértek Edwarddal, mert ők eddig az erdőben bunyóztak. El sem hiszem, hogy Emmett azt a pólót vette fel, ami az én kedvencem. Teljesen tönkrement: tiszta sár, és el is van szakadva.

-Emmett nem találhattál volna egy másik pólót, aminek már úgy is mindegy volt? Ott van egy egész gardróbnyi ruha!- sértődtem meg és felrohantam az emeletre.

-Nők… Mit lehet tenni velük?- röhögtek Jasperrel. Na, majd ezért is kapni fog. Ekkor hallottam egy csattanást. Gondolom Esme adott neki egy pofont. Meg is érdemelte

-Jaj anyu, ezt most miért kaptam?

-Tudod te azt!-válaszolta, majd valamit súgott neki, de olyan halkan, hogy azt még a vámpírhallásommal sem hallhattam.

Egy másodperc múlva Emmett már fent is volt a közös szobánkban.

-Rose bébi!- tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni, de most nem engedhetek.

-Emmett ezzel nem hatsz meg. Majd ezért még számolok veled, de most nagyon szomjas vagyok, úgy hogy megyek vadászni!

-Várj Rose! Én is megyek veled!

Edward, vadászni mentünk. –üzentem a bátyómnak gondolatban, és kiugrottunk az ablakon.