Ezzel a novellával kívánunk Boldog új évet minden olvasónknak és idelátogatónak. Élvezzétek a mai napot, bulizzatok egy jót! B.U.É.K.!!
Niky és Meli
Szilveszter La Push-ban
(Renesmee szemszöge)
Végre eljött a szilveszter! Van egy olyan érzésem, hogy ez felül fogja múlni az előző négyet. Már csak anyától és apától kell elkéredzkednem. Bedobtam a legelbűvölőbb mosolyomat, és bementem a konyhába.
- Anyu! Apu! Jacob elhívott egy buliba, amit La Push-ban tartanak. Ugye elmehetek? – bociszemekkel néztem rájuk. Ez általában beválik. Legalábbis anyánál. Úgy érzem apával egy kicsit több dolgom lesz.
- Felőlem elmehetsz,- mondta anya – persze vigyázz magadra!
- Úgy lesz anyu!
Nah! Már csak apu van.
- Én úgy döntöttem, hogy nem mehetsz. Kicsi vagy még ilyenfajta bulikhoz. Itthon maradsz velünk.- mondta szigorúan. De én még nem adom fel!
- De apuuu!!! Az összes La Push-i barátom ott lesz. Mit fognak szólni, ha én nem megyek?- továbbra is próbáltam a legszebb nézésemmel nézni rá.- Különben is már nem vagyok olyan kicsi. 5 éves vagyok! És úgy nézek ki, mint egy 16 éves. Szerintem elég nagy vagyok, hogy a barátaimmal töltsem a szilvesztert.
- Nem. Eseleg jövőre.
- De apuuu! Minden évben ezt mondod.
Könyörgő szemekkel néztem anyára és hangtalanul suttogtam neki: Segíts!
- Drágám, igazán elengedhetnéd. Szerintem tud vigyázni magára és ott lesznek Jake-ék is. Nem történhet semmi baj. - suttogta anya apa fülébe. Ez általában beválik.
- Nem mehetsz. Vita lezárva.
Könnyek szöktek a szemembe és úgy néztem apára. – Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Biztos már nem is szeretsz! – mondtam elcsukló hangon.- Ha szeretnél, elengednél.
Fél percig csak gondolkodott, majd megszólalt. Tudtam, hogy én nyertem.
- Gonosz dolog így rávenni engem dolgokra. De nem bánom, elmehetsz. De semmi alkohol!
- Köszönöm apuuuu!!! – mondtam ujjongva, és a nyakába ugrottam. – megyek és felhívom Jake-et.
Kirohantam a konyhából, egyenesen fel a szobámba. Felkaptam a mobilomat, üzentem apának gondolatban, és kiugrottam az ablakon.
Egyenesen a nagy házba mentem. Út közben mikor már hallótávolságon kívülre kerültem a házunktól, felhívtam Jake-t.
- Jake, mehetek este. Ahogy megbeszéltük, én viszem a piát. Hét órára ott vagyok.
- Ez remek Nessie. Ne segítsek?
- Nem kell, köszi. Majd megkérem Emmett bácsit. Ő nem fog elárulni apának.
-Rendben. Akkor, szia!
- Szia!
Eltettem a mobilt, és néhány perc múlva már a nagy házban voltam. Jó, hogy ilyen közel lakunk a Cullen házhoz.
- Sziasztok!! –kiáltottam, amikor beléptem a házba. Mindenki a nappaliban volt. Beszélgettek, miközben valami vígjáték ment a tv-ben. Mindenkinek adtam egy puszit.
- Emmett bácsi, van kedved eljönni velem vadászni? Fogadok veled, hogy előbb terítek le egy vadat, mint te!
- Állom a fogadást!- mondta huncut vigyorral az arcán.- Három…kettő…egy… RAJT! – mondta, majd kifutott a házból, egyenesen az erdő felé. Én se voltam rest, loholtam utána.
Még hallottam, hogy nagyi utánunk kiállt, hogy vigyázzunk magunkra, de én inkább gyorsan kerestem egy szarvast.
Mivel nekem a szarvas a kedvencem, Emmett bácsinak meg a medve, ezért én nyertem.
- Legközelebb nem hagylak nyerni!- mondta kicsit csalódottan. – Nah indulhatunk vissza?
- Hát… őőő szeretnék valamit kérni. – nem tudtam, hogy mondjam el neki.
- Csak nem valami rosszban sántikálsz?- kérdezte ördögien.
- Hát… úgy is mondhatjuk. Lesz egy buli La Pushban ma és megígértem, hogy én viszem a piát.- gyorsan elhadartam egy levegővel.
- És arra kérsz, hogy vegyem meg neked úgy, hogy Edward, Bella, illetve senki se tudja meg?
Bólintottam, és reméltem, hogy igent mond.
- Rendben! De te ne igyál majd túl sokat, mert apád arra rájönne!
- Jaj, nagyon köszönöm! – nyakába ugrottam, mire elkezdett forogni velem.
- Nincs mit. Egy jó buliban mindig benne vagyok. De induljunk vissza, mert gyanakodni fognak a többiek, hol vagyunk ennyi ideig, és még meg is kell vennem a dolgokat. A legjobb emberhez fordultál!
- Tudtam, hogy számíthatok rád Emmett bácsi!- mondtam, és elindultunk vissza a házba.
A délután folyamán Emmett bement a városba valami ürüggyel, én pedig ebédeltem. A kedvencemet készítette, spagettit nagyon sok szósszal. Időközben anyáék is megérkeztek. Rose nénivel megcsináltuk a hajamat, Alice néni rám adott egy tök jó csillogós topot és egy farmert, egyszóval készen álltam a bulira.
Fél hét körül az órámra néztem.
- Anya, lassan ideje indulnom.
- Rendben kicsim. Elkísérlek.- mondta, és már indult is volna az ajtó felé, de Emmett bácsi megállította.
- Hagyd csak Bella! Majd én elkísérem. Élvezzétek ki Edwarddal, hogy csak a tiétek a ház az éjszaka. - mondta, és vigyorogva rájuk kacsintott.
- Hát rendben.- mondta anya, és megpuszilt. Így tett apa is. – Nagyon vigyázz magadra.
- Úgy lesz! Sziasztok!
Kiléptünk a házból, és elindultunk a határ felé.
- Hova raktad?
- Itt van nem messze egy fa üregében. Gondoltam eldugom, hogy ne találja meg senki.
Oda is értünk ahhoz a fához. Volt pezsgő, bor, és még néhány dolog, amit nem ismertem. Magunkhoz vettük, és hamar a határhoz értünk. Jake már ott várt.
- Huh! – leesett az álla- Ti aztán nem apróztátok el!
- Sokan leszünk! – mondtam. – Szia Emmett bácsi! Köszönöm a segítséget.
- Igazán nincs mit! Jó szórakozást! – mondta, majd el elfutott.
- Hát akkor- fordult hozzám Jake- Kezdődhet a buli?
- Naná! Induljunk!
Mikor odaértünk a tábortűzhöz, hangos zene szólt. Néhányan táncoltak, néhányan pedig a büféasztal mellett álltak. A hangulat már most jó volt.
Sokan odajöttek hozzám üdvözölni, és mindenki elvitt egy- egy üveg italt.
Egész éjszaka buliztunk, és én néhány pohár pezsgőt megittam. A borból nem ittam. Mint kiderült, ez okos döntés volt.
11 óra lehetett, mikor úgy éreztem, ki kell mennem pisilni. Seth-ék háza volt legközelebb, így hát oda mentem be. Mikor újra kiértem a tábortűzhöz, láttam, hogy szinte mindenki a földön fekszik, és horkolva alszik.
- Itt meg mi történt? – kérdeztem attól a pár embertől, aki ébren volt.
- Nem tudjuk. Egyszer csak kifeküdtek.
Ez különös mi történhetett velük?
Gondolkodtunk. Körülnéztem, és láttam, hogy az összes boros üveg szanaszét van.
- Ti ittatok a borból?- kérdeztem a többiektől.
- Nem. Miért?
- Én sem. Ezek szerint a borral volt valami. Megnéztem ez egyik borosüveget. Pici betűkkel egy szöveg volt odaírva kézzel:
Altatót tettem a borba. Jó szórakozást! =) Emmett
- Emmett!!!!! Esküszöm megölöm!- mondtam hangosan.
Hazarohantam, és szó nélkül lekevertem neki egy pofont. A többiek csodálkoztak, de látták rajtam, hogy most jobb, ha hallgatnak.
Másnap bocsánatot kért mindenkitől. Néhány hónapig még haragudtam rá, de azután már csak jót nevettünk az egészen.
Persze ezt még egyszer visszakapja!! :)
Továbbra is kérünk, hogy segítsetek megtalálni a tökéletes Abigail-t és Nedet. Küldjetek olyan képeket, amin az általatok kívánt Abby és/vagy Ned van. Ha nem küldötök, akkor majd jövő hét szombattól (9.-e) azokra a képekre szavazhattok, amiket mi választottunk.
2009. december 31., csütörtök
2009. december 30., szerda
Help us!
Sziasztok!
A segítségetekre van szükségünk!
Barátaink körében megkérdeztük, hogy tetszenek-e nekik a képek Abigailről és Nedről. Hát... azt tapasztaltuk, hogy nem igazán. Ezért arra gondoltunk, hogy egy ilyen szavazás féleséget indítunk.
Felrakunk pár képet arról, hogy mi milyenre gondolunk, és szeretnénk, hogy ha tudtok, ti is küldjetek képeket.
Határidő: 2010. január 9.
Utána lesz egy szavazás. Reméljük sok képet kapunk majd tőletek.
Küldeni tudjátok: niikol@citromail.hu
Képek:
Abbyről:
1.)
2.)
3.)
4.)
Ned:
1.)
2.)
Előre is köszönjük a segítségeteket! :)
2009. december 28., hétfő
VIII.Fejezet - A döntés
Hosszú várakozás után végre elkészült a 8. fejezet. Eléggé elfoglaltak voltunk mostanában mindketten, ezért volt a csúszás. Igyekszünk, hogy ez ne nagyon forduljon elő többször. Reméljük tetszeni fog a fejezet. És még egyszer bocsi a késésért!!!
((Jacob szemszöge)
Olyan hülye vagyok, hogy ez csak most jutott eszembe! Annyi minden történt, hogy ki is ment a fejemből.
- 2 napja járőrözés közben összefutottunk két farkassal. Kiderült, hogy abba a falkába tartoznak, amelyik megölte Rosalie-t. – mindenki felszisszent, de leghangosabban Edward és Emmett. Már éppen kezdték volna leordítani a fejemet, ezért gyorsan folytattam. – Nyugodjatok meg, beszéltünk velük többször is, és mára már szinte biztos, hogy véglegesen elhagyták azt a falkát. Sőt, csatlakozni akarnak hozzánk.
- És ha ez az egész egy trükk? Mi van, ha csak azért jöttek ide, és adták elő ezt a mesét, hogy kémkedjenek? Mi van, ha átverés az egész? – kérdezte Emmett dühösen és láttam rajta, hogy mindjárt rám ugrana.
Védekezőn felemeltem a kezem.
- Hé! Azt hiszed nem gondoltunk erre? Valaki mindig van velük, átváltozni nem változhatnak át, hogy szóljanak a társaiknak, mivel még hivatalosan a másik falkához tartoznak. De szerintem ártalmatlanok. És még segíthetnének is. Elég időt töltöttek velük, hogy kiismerjék a harctechnikájukat.
Egy percig senki nem szólt, valószínűleg mindenki elmerül a gondolataiban. Körbe néztem és láttam, hogy mindenkinek tetszik az ötlet, kivétel persze Emmettnek. Megértem, hogy mért nem akar segítséget kérni tőlük. A csöndet végül Edward törte meg.
- Találkozhatnánk velük? Jó lenne megismerni őket közelebbről.
Az egész falka ránézett Sam-re. Ebben a kérdésben csak ő dönthet.
- A határon nem jöhettek át, de a határvonalnál találkozzunk 3 óra múlva. Így megfelel?
- Rendben. Ott találkozunk.- mondta Carlisle és mi visszaindultunk La Pushba mindent elintézni.
(Ned szemszöge)
Már lassan két napja vagyunk Abby-vel La Pushban. A legtöbben még mindig távolságtartóak, de szerintem kezdenek bízni bennünk. Már egy barátot is szereztem. Kicsit idősebb volt nálam. Seth-nek hívják, és már az első nap éreztem, hogy jó haverok leszünk. Abigail-nek nem ilyen egyszerű, hisz a legtöbb vérfarkas fiú, az egyetlen lány alakváltó, Leah pedig hozzá se szól. Ő se nagyon bízik bennünk, de remélem ez nem lesz mindig így. Abigail megérdemli, hogy legyen egy jó barátja. Eddig még sose volt neki… Mindig egyedül voltunk csak mi ketten voltunk mindig.
- Ned gyere le, csináltunk pár szendvicset neked. – kiabált nekem Abigail.
Emily viszont nagyon kedves, most is Abbyvel készítenek vacsorát. Úgy látom jó barátnők lettek.
Nála és Samnél lakunk jelenleg.
A főztje kiváló, és szerintem ő az egyetlen, aki feltétel nélkül bízik bennünk. De ez a szám növekedni fog… remélem.
Megbeszéltem Sethel, hogy átmegyek hozzájuk délután négykor mindennap.
Most nem voltak sokan a faluban, mert valami Cullenékhez mentek. Fogalmam sincs kik ők. Félúton jártam Clearwater-ék házához, mikor Samék visszajöttek. Már ember alakban voltak. Jacob rám kiáltott.
- Ned! Menj vissza Sam házába, és nemsokára ott találkozunk. Abigail ott van?
- Igen. De Jake, mi történt?
- Majd ott elmondom! 5 perc múlva ott leszünk.
Kezdtem megijedni. Mi történhetett? Tettünk valami rosszat? Lehet, hogy el akarnak küldeni. Azt nem tudnám elviselni.
Teljesen megijedtem. Olyan gyorsan visszarohantam a házba, mint még soha. Hirtelen rontottam be az ajtón, és Abigail felugrott ijedtében.
- Jesszusom Ned! A szívbajt hoztad rám. Mi történt? Alig pár perce annak, hogy elmentél.
- Jake…Cullenék… falka… - nem tudtam értelmesen beszélni. Egyrészt lihegtem, mert nagyon gyorsan vissza akartam érni, másrészt meg félek attól, amit Jacob akar mondani.
- Ned ebből egy szót se értek! Most szépen, lassan, mondd el, mi történt!
Vettem egy mély levegőt, és elmeséltem, mit mondott Jake.
- És semmi konkrétat nem mondott?
- Nem. De mindjárt itt…- ekkor Jake, Sam és még 2 farkas lépett be az ajtón - …vannak.
Odaléptem Abby mellé, aki már megszólalt volna, de Sam gyorsabb volt.
- Próbálom röviden, és érhetően elmagyarázni a lényeget. A Cullenék egy vámpírcsalád. Ők nem olyanok, mint a többi vámpír, ők csak állati vérrel táplálkoznak. Kötöttünk velük egy szerződést, hogy nem bántjuk egymást, míg valaki meg nem szegi az egyezséget. Ez eddig mind szép és jó, de most jön a lényeg. A régi falkád elrabolta az egyik vámpír pár lányát. Bosszút akarnak állni, amiért az egyik Cullen megölte a társaikat. Valószínűleg azt hiszik, ti is meghaltatok, ezért fogalmaztak többes számban. Na már most Emmettet – így hívják a vámpírt, aki megölte a farkast- át kéne adnunk nekik, cserébe Nessie-ért. Érthető okokból ezt nem szeretnénk, így harcolnunk kell. Itt jöttök ti a képbe. Mivel ti ahhoz a falkához tartoztatok, így tudjátok, hogyan harcolnak, milyen stratégiával. A segítségetekre van szükségünk. Értetek mindent?
Mindkettőnknek leesett az álla. Vérfarkasok jóban vannak vámpírokkal? Bruce-ék embert, illetve vámpírt raboltak? Segítenünk kéne vámpíroknak? Az ellenségeinknek? És forduljunk Bruce és a falkája ellen? Már nem tartozunk közéjük, de ha megtudnák, hogy elárultuk őket, megölnének minket. Gondolkodás nélkül. Ezt én nem tartom jó ötletnek. Nem kéne ellenszegülni Bruce-éknak. Ráadásul vámpíroknak segítenénk. Nem értem miért segítünk nekik? Ez teljesen abnormális dolog. Mi a vámpírok ellen vagyunk, nem velük.
Ránéztem a tesómra és láttam, hogy gondolkodik. Mikor már vagy három percig nem szólaltunk meg, Jacob megtörte a csendet.
- Tudjuk, hogy ez elsőre egy kicsit soknak tűnik, de hagyunk gondolkodási időt. Mi – és most a Cullenek nevében is nyilatkozhatok- nagyon hálásak lennénk, ha segítenétek nekünk. Ha megteszitek, akkor még a falkánkhoz is tartozhatnátok, ha szeretnétek. És mindent megmagyarázunk, ha valamit nem értetek.
- De…de hát mi még Bruce falkájához tartozunk hivatalosan és ha segítünk nektek rájönnek. – mondta Abby
- Ez ki is ment a fejünkből. Majd tábortűznél bejelentjük a fejleményeket a többieknek és elmondom, hogy tudtok kilépni az előző falkátokból.
- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? – kérdeztem félve és Jacob olyan dühösen nézett rám, hogy megijedtem és kicsit hátrébb álltam, de azért folytattam, csak sokkal halkabban, mint eddig. – Hiszen elvileg az ellenségeink.
- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondta Abby gyorsan, gondolom látta, hogy nézett rám Jacob.
- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam, és kiléptek a házból.
(Abigail szemszöge)
- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? –kérdezte Ned félve, aztán valamiért egy kicsit, megindult felém. Ezt akkor csinálta, mikor valami megijesztette. Kiskora óta így reagál minden rémisztő dologra. De vajon most miért? Csak egy egyszerű kérdést tett fel, amire én is szeretném tudni a választ. Felnéztem a többiekre, mert eddig a gondolataimba merülve néztem a földet. Ekkor megláttam Jake szemében azt a dühöt, nem értem mi történhetett. - Hiszen elvileg az ellenségeink
- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondtam gyorsan, nehogy valami történjen.
- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam,úgy látszik ő is így gondolta, mert kis is mentek házból.
Mikor magunkra maradtunk, úgy éreztem, le kell ülnöm. Túl sok információ volt ez így egyszerre.
- Nah öcskös, mit gondolsz? – kérdeztem tőle egy kicsit viccesebben, mit ahogy a helyzet kívánja, mert láttam Neden, hogy nagyon megijedt.
- Hát… nem is tudom. – kezdte egy kicsit dadogva, majd ő is leült velem szembe - Én szeretnék, tényleg szeretnék csatlakozni ehhez a falkához, de félek szembeszállni Bruce-szal és a falkájával. Mindketten tudjuk, mire képesek.
- Ugyanígy érzek én is. Szeretnék segíteni nekik, de mi van, ha hiába az egész? Ha Bruce rájön, minket… - nem akartam teljesen megrémiszteni szegényt, úgyhogy nem folytattam.
Nem nagyon tudott erre mit válaszolni. Nagyon nehéz kérdésben kellett döntenünk. Egy ideig mindketten a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva, majd egymásra néztünk. Tekintetéből mindent kiolvastam.
- Akkor megvan a válasz. Remélem ez a helyes döntés.
Ned csak bólintott, majd az órájára nézett.
- Lassan indulnunk kellene.
Már el is telt egy óra? Ennyire elment volna az idő? Észre se vettem.
- Rendben. Menjünk.
Ned vállát átkarolva sétáltunk a tábortűzhöz.
Szinte már mindenki ott volt, a tanács és mindegyik farkas négy kivételével. Ránéztem Nedre, láttam rajta az elszántságot. Régen láttam már ilyennek.
Még nem értünk oda teljesen, amikor Sam elénk jött.
- Nah? Sikerült döntésre jutnotok?- kérdezte.
Bólintottam, és leültem egy szabad helyre. Mindenki beszélgetett a mellette ülővel addig, amíg vártunk a hiányzókra. Mikor megérkeztek, Sam felállt.
- Mint tudjátok, néhány napja La Pushban vannak a Lupetto testvérek. Abigail és Ned otthagyták a régi falkájukat, azok viselkedése és életmódja miatt. A mai napig abban reménykedtünk, hogy az a falka már elment. Azonban ma elrabolták Renesmee Cullent, Jacob bevésődését. – néhányan felmordultak, én meg teljesen ledöbbentem. Jacob bevésődése, egy… egy… vámpír? Most már mindent megértettem. Sam nem törődve velük folytatta - Az elrablók jelentkeztek, és Emmett Cullent kell odaadnunk nekik váltságdíjként. Aki nem tudná, annak mondom, hogy ő volt az, aki megölte egy társukat.
Egy kis szünetet hagyott, majd folytatta.
- Abigail és Ned segíthet nekünk győzni az ellenséggel szemben, de a döntést rájuk bíztam. Nos, - fordult felénk- hogy döntöttetek?
Felálltam, hogy jobban lássanak és halljanak.
Vettem egy nagy levegőt és becsuktam a szemem.
Hajrá Abby! Menni fog, nem kell félni, nem lesz semmi baj, nem fognak bántani.
Majd kifújtam és ránéztem mindenkire egyesével. Jó sokan voltak, és kíváncsian várták, hogyan döntünk.
- Az öcsémmel sokat gondolkodtunk. Ez alatt a pár nap alatt megszerettük a la pushiakat. Sőt, nagyon szeretnénk hozzátok tartozni. Azonban tudjuk mire képes az előző Alfánk, ha bedühödik. – megrázkódtam az emlékek hatására. - Márpedig kétségkívül dühös lesz, ha megtudja, hogy mi életben vagyunk, és elárultuk őt. Szeretnénk segíteni nektek és… ezzel a vámpíroknak is, de félünk Bruce haragjától.
Egy pillanatra szünetet tartottam, és körülnéztem. Csalódott arcokat láttam.
- Abigail. Ha csak erről van szó, hogy az ex Alfád haragjától félsz, akkor megnyugtatlak, mi meg tudunk védeni titeket. Nagy valószínűséggel túlerőben vagyunk, velük szemben. Csak meg kell ismernünk a stratégiáikat, és onnantól gyerekjáték lesz.
- Hát… nem is tudom…- Ránéztem Nedre, aki kicsit habozott, de bólintott. Ha ő szeretne segíteni, rajtam nem múlik, mivel én így is akartam segíteni, csak hát… – Rendben van. Segítünk nektek amiben tudunk, viszont…- nem tudtam befejezni amit akartam, mert örömujjongás kezdődött, amint kimondtam, hogy segítünk.
- Csssssssssssssssss!!!- csitítgatta Sam a többieket. – Azt hiszem Abigail szeretne valamit mondani még.
Mikor nagyjából elhallgattak, megszólaltam.
- Neddel szeretnénk csatlakozni a falkátokhoz, ha nem túl nagy kérés. Így sokkal könnyebb kommunikálni és magyarázni és akkor ők se tudják meg.
Sam ránézett a falkatagokra, akik bólogattak. Megnyugodtam. Hálásan néztem rájuk, remélem most már bíznak bennünk, és nem fognak minket átvágni, úgy mint…
- Semmi akadálya annak, hogy csatlakozzatok.
- Köszönjük.- mondtam, és örömömben átöleltem Nedet, és körbeforgattam. De aztán eszembe jutott valami.
- Hogyan tudnánk kilépni a falkájukból?
- Nagyon egyszerűen, minden rendben lesz. Gyertek el hozzánk, ott csönd van, és elmondom, mit kell tennetek.
Mikor elértünk Sam házához, bementünk, és leültünk a kanapéra Neddel. Sam elénk ült le a földre.
- Ember alakban egy kicsit nehezebb, de nem lehetetlen. Próbáljatok meg mindent kizárni a fejetekből, és koncentráljatok arra, hogy elhagyjátok Bruce falkáját, és csatlakoztok a miénkhez. Erősen koncentráljatok erre, hogy sikerüljön.
Nem szólt senki semmit, én is próbáltam arra összpontosítani, amit Sam mondott. Egy idő után éreztem, hogy fáj a fejem. Éreztem, hogy mellettem Ned elveszti az eszméletét, és ezután elájultam én is.
Mikor magamhoz tértem- nem lehetett több két percnél-, Sam még mindig a kanapé előtt ült, és minket nézett.
-Gratulálok! Most már hozzánk tartoztok. Minden rendben lesz, de most mennünk kell.Még nagyon sok dolgunk van, és az idő kevés. Egyetek pár falatot, és utána találkozunk a falu központjában. Sok mindent meg kell beszélünk.
- Rendben.- mondtuk egyszerre Neddel.
Boldog voltam, hogy végre Sam falkájába tartozunk, bár tudtam, hogy a neheze még csak most jön.
((Jacob szemszöge)
Olyan hülye vagyok, hogy ez csak most jutott eszembe! Annyi minden történt, hogy ki is ment a fejemből.
- 2 napja járőrözés közben összefutottunk két farkassal. Kiderült, hogy abba a falkába tartoznak, amelyik megölte Rosalie-t. – mindenki felszisszent, de leghangosabban Edward és Emmett. Már éppen kezdték volna leordítani a fejemet, ezért gyorsan folytattam. – Nyugodjatok meg, beszéltünk velük többször is, és mára már szinte biztos, hogy véglegesen elhagyták azt a falkát. Sőt, csatlakozni akarnak hozzánk.
- És ha ez az egész egy trükk? Mi van, ha csak azért jöttek ide, és adták elő ezt a mesét, hogy kémkedjenek? Mi van, ha átverés az egész? – kérdezte Emmett dühösen és láttam rajta, hogy mindjárt rám ugrana.
Védekezőn felemeltem a kezem.
- Hé! Azt hiszed nem gondoltunk erre? Valaki mindig van velük, átváltozni nem változhatnak át, hogy szóljanak a társaiknak, mivel még hivatalosan a másik falkához tartoznak. De szerintem ártalmatlanok. És még segíthetnének is. Elég időt töltöttek velük, hogy kiismerjék a harctechnikájukat.
Egy percig senki nem szólt, valószínűleg mindenki elmerül a gondolataiban. Körbe néztem és láttam, hogy mindenkinek tetszik az ötlet, kivétel persze Emmettnek. Megértem, hogy mért nem akar segítséget kérni tőlük. A csöndet végül Edward törte meg.
- Találkozhatnánk velük? Jó lenne megismerni őket közelebbről.
Az egész falka ránézett Sam-re. Ebben a kérdésben csak ő dönthet.
- A határon nem jöhettek át, de a határvonalnál találkozzunk 3 óra múlva. Így megfelel?
- Rendben. Ott találkozunk.- mondta Carlisle és mi visszaindultunk La Pushba mindent elintézni.
(Ned szemszöge)
Már lassan két napja vagyunk Abby-vel La Pushban. A legtöbben még mindig távolságtartóak, de szerintem kezdenek bízni bennünk. Már egy barátot is szereztem. Kicsit idősebb volt nálam. Seth-nek hívják, és már az első nap éreztem, hogy jó haverok leszünk. Abigail-nek nem ilyen egyszerű, hisz a legtöbb vérfarkas fiú, az egyetlen lány alakváltó, Leah pedig hozzá se szól. Ő se nagyon bízik bennünk, de remélem ez nem lesz mindig így. Abigail megérdemli, hogy legyen egy jó barátja. Eddig még sose volt neki… Mindig egyedül voltunk csak mi ketten voltunk mindig.
- Ned gyere le, csináltunk pár szendvicset neked. – kiabált nekem Abigail.
Emily viszont nagyon kedves, most is Abbyvel készítenek vacsorát. Úgy látom jó barátnők lettek.
Nála és Samnél lakunk jelenleg.
A főztje kiváló, és szerintem ő az egyetlen, aki feltétel nélkül bízik bennünk. De ez a szám növekedni fog… remélem.
Megbeszéltem Sethel, hogy átmegyek hozzájuk délután négykor mindennap.
Most nem voltak sokan a faluban, mert valami Cullenékhez mentek. Fogalmam sincs kik ők. Félúton jártam Clearwater-ék házához, mikor Samék visszajöttek. Már ember alakban voltak. Jacob rám kiáltott.
- Ned! Menj vissza Sam házába, és nemsokára ott találkozunk. Abigail ott van?
- Igen. De Jake, mi történt?
- Majd ott elmondom! 5 perc múlva ott leszünk.
Kezdtem megijedni. Mi történhetett? Tettünk valami rosszat? Lehet, hogy el akarnak küldeni. Azt nem tudnám elviselni.
Teljesen megijedtem. Olyan gyorsan visszarohantam a házba, mint még soha. Hirtelen rontottam be az ajtón, és Abigail felugrott ijedtében.
- Jesszusom Ned! A szívbajt hoztad rám. Mi történt? Alig pár perce annak, hogy elmentél.
- Jake…Cullenék… falka… - nem tudtam értelmesen beszélni. Egyrészt lihegtem, mert nagyon gyorsan vissza akartam érni, másrészt meg félek attól, amit Jacob akar mondani.
- Ned ebből egy szót se értek! Most szépen, lassan, mondd el, mi történt!
Vettem egy mély levegőt, és elmeséltem, mit mondott Jake.
- És semmi konkrétat nem mondott?
- Nem. De mindjárt itt…- ekkor Jake, Sam és még 2 farkas lépett be az ajtón - …vannak.
Odaléptem Abby mellé, aki már megszólalt volna, de Sam gyorsabb volt.
- Próbálom röviden, és érhetően elmagyarázni a lényeget. A Cullenék egy vámpírcsalád. Ők nem olyanok, mint a többi vámpír, ők csak állati vérrel táplálkoznak. Kötöttünk velük egy szerződést, hogy nem bántjuk egymást, míg valaki meg nem szegi az egyezséget. Ez eddig mind szép és jó, de most jön a lényeg. A régi falkád elrabolta az egyik vámpír pár lányát. Bosszút akarnak állni, amiért az egyik Cullen megölte a társaikat. Valószínűleg azt hiszik, ti is meghaltatok, ezért fogalmaztak többes számban. Na már most Emmettet – így hívják a vámpírt, aki megölte a farkast- át kéne adnunk nekik, cserébe Nessie-ért. Érthető okokból ezt nem szeretnénk, így harcolnunk kell. Itt jöttök ti a képbe. Mivel ti ahhoz a falkához tartoztatok, így tudjátok, hogyan harcolnak, milyen stratégiával. A segítségetekre van szükségünk. Értetek mindent?
Mindkettőnknek leesett az álla. Vérfarkasok jóban vannak vámpírokkal? Bruce-ék embert, illetve vámpírt raboltak? Segítenünk kéne vámpíroknak? Az ellenségeinknek? És forduljunk Bruce és a falkája ellen? Már nem tartozunk közéjük, de ha megtudnák, hogy elárultuk őket, megölnének minket. Gondolkodás nélkül. Ezt én nem tartom jó ötletnek. Nem kéne ellenszegülni Bruce-éknak. Ráadásul vámpíroknak segítenénk. Nem értem miért segítünk nekik? Ez teljesen abnormális dolog. Mi a vámpírok ellen vagyunk, nem velük.
Ránéztem a tesómra és láttam, hogy gondolkodik. Mikor már vagy három percig nem szólaltunk meg, Jacob megtörte a csendet.
- Tudjuk, hogy ez elsőre egy kicsit soknak tűnik, de hagyunk gondolkodási időt. Mi – és most a Cullenek nevében is nyilatkozhatok- nagyon hálásak lennénk, ha segítenétek nekünk. Ha megteszitek, akkor még a falkánkhoz is tartozhatnátok, ha szeretnétek. És mindent megmagyarázunk, ha valamit nem értetek.
- De…de hát mi még Bruce falkájához tartozunk hivatalosan és ha segítünk nektek rájönnek. – mondta Abby
- Ez ki is ment a fejünkből. Majd tábortűznél bejelentjük a fejleményeket a többieknek és elmondom, hogy tudtok kilépni az előző falkátokból.
- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? – kérdeztem félve és Jacob olyan dühösen nézett rám, hogy megijedtem és kicsit hátrébb álltam, de azért folytattam, csak sokkal halkabban, mint eddig. – Hiszen elvileg az ellenségeink.
- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondta Abby gyorsan, gondolom látta, hogy nézett rám Jacob.
- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam, és kiléptek a házból.
(Abigail szemszöge)
- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? –kérdezte Ned félve, aztán valamiért egy kicsit, megindult felém. Ezt akkor csinálta, mikor valami megijesztette. Kiskora óta így reagál minden rémisztő dologra. De vajon most miért? Csak egy egyszerű kérdést tett fel, amire én is szeretném tudni a választ. Felnéztem a többiekre, mert eddig a gondolataimba merülve néztem a földet. Ekkor megláttam Jake szemében azt a dühöt, nem értem mi történhetett. - Hiszen elvileg az ellenségeink
- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondtam gyorsan, nehogy valami történjen.
- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam,úgy látszik ő is így gondolta, mert kis is mentek házból.
Mikor magunkra maradtunk, úgy éreztem, le kell ülnöm. Túl sok információ volt ez így egyszerre.
- Nah öcskös, mit gondolsz? – kérdeztem tőle egy kicsit viccesebben, mit ahogy a helyzet kívánja, mert láttam Neden, hogy nagyon megijedt.
- Hát… nem is tudom. – kezdte egy kicsit dadogva, majd ő is leült velem szembe - Én szeretnék, tényleg szeretnék csatlakozni ehhez a falkához, de félek szembeszállni Bruce-szal és a falkájával. Mindketten tudjuk, mire képesek.
- Ugyanígy érzek én is. Szeretnék segíteni nekik, de mi van, ha hiába az egész? Ha Bruce rájön, minket… - nem akartam teljesen megrémiszteni szegényt, úgyhogy nem folytattam.
Nem nagyon tudott erre mit válaszolni. Nagyon nehéz kérdésben kellett döntenünk. Egy ideig mindketten a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva, majd egymásra néztünk. Tekintetéből mindent kiolvastam.
- Akkor megvan a válasz. Remélem ez a helyes döntés.
Ned csak bólintott, majd az órájára nézett.
- Lassan indulnunk kellene.
Már el is telt egy óra? Ennyire elment volna az idő? Észre se vettem.
- Rendben. Menjünk.
Ned vállát átkarolva sétáltunk a tábortűzhöz.
Szinte már mindenki ott volt, a tanács és mindegyik farkas négy kivételével. Ránéztem Nedre, láttam rajta az elszántságot. Régen láttam már ilyennek.
Még nem értünk oda teljesen, amikor Sam elénk jött.
- Nah? Sikerült döntésre jutnotok?- kérdezte.
Bólintottam, és leültem egy szabad helyre. Mindenki beszélgetett a mellette ülővel addig, amíg vártunk a hiányzókra. Mikor megérkeztek, Sam felállt.
- Mint tudjátok, néhány napja La Pushban vannak a Lupetto testvérek. Abigail és Ned otthagyták a régi falkájukat, azok viselkedése és életmódja miatt. A mai napig abban reménykedtünk, hogy az a falka már elment. Azonban ma elrabolták Renesmee Cullent, Jacob bevésődését. – néhányan felmordultak, én meg teljesen ledöbbentem. Jacob bevésődése, egy… egy… vámpír? Most már mindent megértettem. Sam nem törődve velük folytatta - Az elrablók jelentkeztek, és Emmett Cullent kell odaadnunk nekik váltságdíjként. Aki nem tudná, annak mondom, hogy ő volt az, aki megölte egy társukat.
Egy kis szünetet hagyott, majd folytatta.
- Abigail és Ned segíthet nekünk győzni az ellenséggel szemben, de a döntést rájuk bíztam. Nos, - fordult felénk- hogy döntöttetek?
Felálltam, hogy jobban lássanak és halljanak.
Vettem egy nagy levegőt és becsuktam a szemem.
Hajrá Abby! Menni fog, nem kell félni, nem lesz semmi baj, nem fognak bántani.
Majd kifújtam és ránéztem mindenkire egyesével. Jó sokan voltak, és kíváncsian várták, hogyan döntünk.
- Az öcsémmel sokat gondolkodtunk. Ez alatt a pár nap alatt megszerettük a la pushiakat. Sőt, nagyon szeretnénk hozzátok tartozni. Azonban tudjuk mire képes az előző Alfánk, ha bedühödik. – megrázkódtam az emlékek hatására. - Márpedig kétségkívül dühös lesz, ha megtudja, hogy mi életben vagyunk, és elárultuk őt. Szeretnénk segíteni nektek és… ezzel a vámpíroknak is, de félünk Bruce haragjától.
Egy pillanatra szünetet tartottam, és körülnéztem. Csalódott arcokat láttam.
- Abigail. Ha csak erről van szó, hogy az ex Alfád haragjától félsz, akkor megnyugtatlak, mi meg tudunk védeni titeket. Nagy valószínűséggel túlerőben vagyunk, velük szemben. Csak meg kell ismernünk a stratégiáikat, és onnantól gyerekjáték lesz.
- Hát… nem is tudom…- Ránéztem Nedre, aki kicsit habozott, de bólintott. Ha ő szeretne segíteni, rajtam nem múlik, mivel én így is akartam segíteni, csak hát… – Rendben van. Segítünk nektek amiben tudunk, viszont…- nem tudtam befejezni amit akartam, mert örömujjongás kezdődött, amint kimondtam, hogy segítünk.
- Csssssssssssssssss!!!- csitítgatta Sam a többieket. – Azt hiszem Abigail szeretne valamit mondani még.
Mikor nagyjából elhallgattak, megszólaltam.
- Neddel szeretnénk csatlakozni a falkátokhoz, ha nem túl nagy kérés. Így sokkal könnyebb kommunikálni és magyarázni és akkor ők se tudják meg.
Sam ránézett a falkatagokra, akik bólogattak. Megnyugodtam. Hálásan néztem rájuk, remélem most már bíznak bennünk, és nem fognak minket átvágni, úgy mint…
- Semmi akadálya annak, hogy csatlakozzatok.
- Köszönjük.- mondtam, és örömömben átöleltem Nedet, és körbeforgattam. De aztán eszembe jutott valami.
- Hogyan tudnánk kilépni a falkájukból?
- Nagyon egyszerűen, minden rendben lesz. Gyertek el hozzánk, ott csönd van, és elmondom, mit kell tennetek.
Mikor elértünk Sam házához, bementünk, és leültünk a kanapéra Neddel. Sam elénk ült le a földre.
- Ember alakban egy kicsit nehezebb, de nem lehetetlen. Próbáljatok meg mindent kizárni a fejetekből, és koncentráljatok arra, hogy elhagyjátok Bruce falkáját, és csatlakoztok a miénkhez. Erősen koncentráljatok erre, hogy sikerüljön.
Nem szólt senki semmit, én is próbáltam arra összpontosítani, amit Sam mondott. Egy idő után éreztem, hogy fáj a fejem. Éreztem, hogy mellettem Ned elveszti az eszméletét, és ezután elájultam én is.
Mikor magamhoz tértem- nem lehetett több két percnél-, Sam még mindig a kanapé előtt ült, és minket nézett.
-Gratulálok! Most már hozzánk tartoztok. Minden rendben lesz, de most mennünk kell.Még nagyon sok dolgunk van, és az idő kevés. Egyetek pár falatot, és utána találkozunk a falu központjában. Sok mindent meg kell beszélünk.
- Rendben.- mondtuk egyszerre Neddel.
Boldog voltam, hogy végre Sam falkájába tartozunk, bár tudtam, hogy a neheze még csak most jön.
2009. december 24., csütörtök
Boldog Karácsonyt!!!
Mostanában nem volt új fejezet, de már dolgozunk rajta. Karácsonyi ajándékként viszont kaptok egy novellát, amit Meli írt. Nekünk tetszik. Reméljük nektek is fog majd. Ehhez is várjuk a véleményeket.
BOLDOG KARÁCSONYT!!!
u.i. : Nem Twilight-os novella!
A kincs nélkül
Futottam... Futottam... Hogy hova? Nem tudom. Hogy miért? A kincsemért. Mindenáron vissza kell kapnom... Az életben mindenkinek megvan... Csak az ember kapzsi és többet akar. Család... Barátok... Szerelem... Gyerekek... Tudás... és amit a legfontosabbnak tart: A PÉNZ Nekem ez mind nem kell. Nekem csak egy valami kell.
Illene bemutatkoznom, igaz? Örömmel megtenném, de nem tudom. Az oka egyszerű. Nem emlékszem rá. Ez alapjában véve nem nagy probléma, hisz nevet lehet változtatni. De én nem csak ezt nem tudom
Nem ismerem önmagam
Igen, jól olvastad. Se név, se kor, se születési hely, idő, szülők... Szerelem, gyerekek? Fogalmam nincs. Semmire sem emlékszem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Mindenre emlékszem, csak a velem kapcsolatos dolgokra nem. Bármit kérdezhetsz, megmondom. Mindenkit ismerek és közben mégsem. Mindent tudok és közben semmit sem.
Most már nem futok. Ülök és zokogok. Fel kéne állnom és folytatni az utam. Lehet rájövök valamire. Ha fejbe vág a válasz...
Végignézek magamon. Nem nézek ki rosszul. Sőt, csinos vagyok. Se nem túl sovány, se nem kövér. Nem értem, hogy nem emlékszem a férjemre, a gyerekeimre. Hiszen az biztos van. Gondolkodok... Vagy lehet,hogy nincs is? Nem érzek szerelmet, szeretetet. De biztos, hogy van. Vagy... Mi van, ha meghaltak? Abbahagytam a sírást és járatom az agyam. Hiányt sem érzek.
Szerelem... Szeretet... Hiány... ?
Tudom mik ezek az érzelmek, hogy mikor szokták ezt érezni az emberek.
Zokogtam... Nem bírom tovább.. Futnom kell, minél messzebb... Közelebb a kincsemhez...
Meg kell tudnom a múltam, hogy tudjam ki vagyok, mik a vágyaim... Megismerjem önmagam.
Milyen ironikus,nem? Mindent tudok, de nem kell. Nagyon sokan ölnének ezért. Én szívesen odaadnám nekik, nekem nem kell... Csak önmagamat akarom.
Futok...Futok... még mindig nem tudom hova,csak futok...
Egyszer csak a lábaim megállnak, nem engedelmeskednek az akaratomnak. Akkor legyen, ahogy akarják...
Szétnézek... Egy tisztáson vagyok... Fák vesznek körül... Az ég narancssárga. Alkonyat van... Milyen szép... Még nem láttam ilyet... vagy mégis? Nem tudom...Most már nem számít... Azt hiszem most már nincs remény, hogy megtudjam, ki vagyok...megismerjem önmagam...
Lenézek... Tovább mentem... Egy szirt szélén állok... Nagyon mély... Sziklás... Sötét... Félelmet kelt, de én már nem félek. Eddig rettegtem...
De most döntöttem...
Még egyszer körbenéztem... Gyönyörű volt... Ezt akarom megjegyezni...
És akkor megtettem...
BOLDOG KARÁCSONYT!!!
u.i. : Nem Twilight-os novella!
A kincs nélkül
Futottam... Futottam... Hogy hova? Nem tudom. Hogy miért? A kincsemért. Mindenáron vissza kell kapnom... Az életben mindenkinek megvan... Csak az ember kapzsi és többet akar. Család... Barátok... Szerelem... Gyerekek... Tudás... és amit a legfontosabbnak tart: A PÉNZ Nekem ez mind nem kell. Nekem csak egy valami kell.
Illene bemutatkoznom, igaz? Örömmel megtenném, de nem tudom. Az oka egyszerű. Nem emlékszem rá. Ez alapjában véve nem nagy probléma, hisz nevet lehet változtatni. De én nem csak ezt nem tudom
Nem ismerem önmagam
Igen, jól olvastad. Se név, se kor, se születési hely, idő, szülők... Szerelem, gyerekek? Fogalmam nincs. Semmire sem emlékszem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Mindenre emlékszem, csak a velem kapcsolatos dolgokra nem. Bármit kérdezhetsz, megmondom. Mindenkit ismerek és közben mégsem. Mindent tudok és közben semmit sem.
Most már nem futok. Ülök és zokogok. Fel kéne állnom és folytatni az utam. Lehet rájövök valamire. Ha fejbe vág a válasz...
Végignézek magamon. Nem nézek ki rosszul. Sőt, csinos vagyok. Se nem túl sovány, se nem kövér. Nem értem, hogy nem emlékszem a férjemre, a gyerekeimre. Hiszen az biztos van. Gondolkodok... Vagy lehet,hogy nincs is? Nem érzek szerelmet, szeretetet. De biztos, hogy van. Vagy... Mi van, ha meghaltak? Abbahagytam a sírást és járatom az agyam. Hiányt sem érzek.
Szerelem... Szeretet... Hiány... ?
Tudom mik ezek az érzelmek, hogy mikor szokták ezt érezni az emberek.
Zokogtam... Nem bírom tovább.. Futnom kell, minél messzebb... Közelebb a kincsemhez...
Meg kell tudnom a múltam, hogy tudjam ki vagyok, mik a vágyaim... Megismerjem önmagam.
Milyen ironikus,nem? Mindent tudok, de nem kell. Nagyon sokan ölnének ezért. Én szívesen odaadnám nekik, nekem nem kell... Csak önmagamat akarom.
Futok...Futok... még mindig nem tudom hova,csak futok...
Egyszer csak a lábaim megállnak, nem engedelmeskednek az akaratomnak. Akkor legyen, ahogy akarják...
Szétnézek... Egy tisztáson vagyok... Fák vesznek körül... Az ég narancssárga. Alkonyat van... Milyen szép... Még nem láttam ilyet... vagy mégis? Nem tudom...Most már nem számít... Azt hiszem most már nincs remény, hogy megtudjam, ki vagyok...megismerjem önmagam...
Lenézek... Tovább mentem... Egy szirt szélén állok... Nagyon mély... Sziklás... Sötét... Félelmet kelt, de én már nem félek. Eddig rettegtem...
De most döntöttem...
Még egyszer körbenéztem... Gyönyörű volt... Ezt akarom megjegyezni...
És akkor megtettem...
2009. december 21., hétfő
sorry :(
Sajnáljuk, hogy elmaradt a friss szombaton, csak kevés az ihlet! majd igyekszünk! Sorry!! :(:(:(
2009. december 12., szombat
VII. Fejezet- Alku
Arra szeretnénk kérni az olvasókat, hogy írjanak megjegyzéseket, hogy mi az amit jól csinálunk, és mi az amit esetleg nem. Szeretnénk tanulni a hibáinkból, és ehhez a TI segítségetekre van szükségünk. Előre is köszönjük azoknak, akik írnak.
(Nessie szemszöge)
- Rose?- kérdeztem nagyon meglepődve.
Rose szája elé tett ujjával jelezte, hogy beszéljek halkan. Nem láttam tisztán. Olyan volt, mintha szellem lett volna.
- Rose néni, te… Hogy…? Te nem…? Ez hogy lehet? Álmodom? Vagy talán meghaltam?- hirtelen ledöbbenésemben nem tudtam mit mondani. Éreztem, hogy újra elájulok.
…
Mikor magamhoz tértem, körbenéztem, de nem láttam senkit. Biztosan csak álmodtam, hogy Rose néni itt volt. Kint még sötét volt, de már világosodott, így körbenéztem. Egy nagy barlangban voltam, és teljesen egyedül. Legalábbis én senkit nem láttam.
A fejem nagyon fájt. Nekidöntöttem a hideg falnak. Nagyon jól esett. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi is történhetett velem. Az utolsó emlékem az, hogy Rose néni sírjánál állok, valaki mintha a fülembe súgta volna, hogy vigyázzak, megéreztem idegenek szagát, és utána semmi.
Gondolkodásomból egy rekedtes férfihang szakított ki.
- Na végre magadhoz tértél. Azt hittünk már meghaltál. Akkor nem vettük volna hasznodat.
Hasznomat? Miért?
- Kik maguk? Miért raboltak el? Mit akarnak?
- Ácsi kislány! Túl sok a kérdés. Elég ha annyit tudsz, hogy ha együttműködsz velünk, akkor nem esik bántódásod.
Kezdtem megijedni. Mit akarhat ez tőlem? A férfi, aki hozzám szólt kiment, és helyette egy nő jött be. Ellentétben a társával, ő nem tűnt gonosznak. Azonban csalódnom kellett.
- Mi a neved?- kérdezte majdnem kiabálva.
Először nem tudtam megszólalni a félelemtől.
- AZT KÉRDEZTEM, MI A NEVED? – kiabálta, és pofon vágott. Könnybe lábadt a szemem, annyira fájt.
- Ren…Renesmee Carlie Cullen vagyok. Mi…Mit akarnak tőlem? – kérdeztem nagyon halkan. Egyik kezemet az arcomra tettem, ami nagyon érzékeny volt.
A nő sem válaszolt a kérdésemre. Szó nélkül elment. Vajon kik lehetnek? Szerintem vérfarkasok, mert nem volt vörös szemük. Ha pedig igazam van, akkor biztos nem quileute-ok. Ők nem lennének képesek bántani engem. Megpróbáltam üzenni apának, hátha meghallja. Apu! Ha hallasz, egy barlangban vagyok, de pontosan nem tudom hol. Valakik elraboltak. Szerintem vérfarkasok. Nem tudom mit akarnak tőlem. Ha hallasz, segítsetek! Nagyon remélem, hogy nem vagyunk olyan messze, hogy ne hallja, amit üzenek neki.
Most már annyira világos volt, hogy mindent tisztán láttam a barlangban. A barlang bejáratát is láttam. A nyílásnál öten álltak, köztük az a kettő is, akik beszéltek velem. Körülnéztem és menekülési útvonalat kerestem. Balszerencsémre csak egy be- illetve kijárata volt, azt pedig őrizték. Gondolom ezért hagytak itt közvetlen felügyelet nélkül.
Mivel jobb dolgom nem volt, gondolkodtam. A családomon, Jake- en és a falkáján. Mi lesz, ha megölnek? Jake- et alig láttam a temetés óta. Nem tudtam elmondani neki mennyire szeretem. Sőt anyának, apának, Jasper bácsinak, Alice néninek, nagyinak, papinak és Emmett bácsinak se mondhattam el elégszer, hogy őket is szeretem.
Próbáltam bizakodó lenni, hogy elengednek épségben, de a gondolataim mindig visszakalandoztak a félelemhez. Nem tudom mióta voltam ott egyedül, de egyszer csak négyen is jöttek. Egyiküknek egy mobiltelefon volt a kezében. Odanyújtotta nekem.
- Írd be a telefonszámotokat!! Most!- dörrent rám.
Elvettem tőle a mobilt, és elkezdtem beírni a számot. Annyira remegett a kezem, hogy háromszor is újra kellett kezdenem. Végül csak sikerült beütnöm apu számát.
(Edward szemszöge)
Rohantam La Push felé amilyen gyorsan csak tudtam. A határon nem mehettem át, de mikor odaértem, elkiáltottam magam:
- JACOB!!!! A HATÁRNÁL VAGYOK!! GYERE IDE!!! NAGYON FONTOS!!!
Két perc múlva Jake már itt is volt.
- Mi történt Edward? Éppen hozzátok indultam.- kérdezte.
- Nessie-t elrabolták.
- Mi? Kik? Mikor? Miért?
- Nem tudunk sokat mi sem. Nessie elment Rosalie sírjához, és mire utánamentem, addigra eltűnt. Valószínűleg vérfarkasok voltak, legalábbis a szagok alapján erre tippelünk. A miértet sajnos nem tudom. – próbáltam tömören elmondani a lényeget.- A többiek körbenéztek, de nem találunk semmit, mindenhol csak bűz.
- De hogy lehettél ilyen felelőtlen? Hogy…- kezdte volna a fejmosást, de én félbeszakítottam.
- Most nem érünk rá erről beszélni. Ki kell derítenünk, hova vitték Nessie-t. Szólj a falkádnak, és 2 óra múlva találkozzunk a Cullen háznál.
-Rendben.- monda Jake, átváltozott farkassá, és elrohant.
Én rohantam vissza a Cullen házba, hogy megnézzem, történt-e valami fejlemény. A nappaliban Emmetten kívül mindenki ott volt. Ő-mint mindig- a szobájában kuksolt.
- Na? Történt valami amíg én nem voltam itt?- kérdeztem és reménykedve, hogy igen lesz a válasz.
-Sajnálom Edward, de nem. Kétszer is körbenéztünk, de nem találtunk semmit. Mindenfelé csak azt a büdös kutyaszagot érezni.
- Pont úgy, mint mikor Rose-t megölték. – még be se fejeztem a mondatot, rájöttem.
- Azok rabolták el Nessie-t, akik megölték Rose-t! Biztos bosszút akarnak állni. Remélem nem úgy, hogy megölik Renesmee-t.
- Igazad lehet.- mondta Jasper.- Végül is minden okuk megvan rá, hiszen Emmett megölte egy társukat, és meg is sebesített párat.
- Akkor ez is az én hibám? – kérdezte Emmett. Észre se vettem, amikor lejött.
- Dehogy a te hibád Emmett drágám.- mondta Esme, és igaza volt.- Te csak Rose-t próbáltad megmenteni, és megvédeni.
- Ne próbáljatok mentegetőzni. Miattam halt meg Rose, és miattam rabolták el Nessie-t is. Folyton csak bajt okozok. – mondta, és kiszaladt a házból. Utána akartam szaladni, de Carlisle megállított.
- Hagyd fiam! Had legyen egy kicsit egyedül
- Majd én figyelem a jövőjét, és megtudom, ha valami rosszra készül. – mondta Alice, de azért láttam az aggodalmat az arcán.
-És most mi lesz?- kérdezte Bella halkan. Mióta visszajöttem, most szólalt meg először. Eddig a sarokban ült egy fotelben, és nézett maga elé.
Odamentem hozzá, és átöleltem.
-Minden rendben lesz.- nyugtatgattam, és próbáltam elhinni, hogy igazat mondok. – Szóltam Jake-nek és a falkájának, és nemsokára itt lesznek.
Egy ideig csak ültünk, és mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Alice Emmettre koncentrált, hogy lássa, ha valami őrültséget tervez. Jasper harci stratégiákon gondolkodott, ha esetleg harcra kerülne a sor. Esme aggódott Emmettért, Nessiért, és az egész családért. Carlisle próbált nem gondolni semmire, nem akart még ezzel is terhelni, amiért hálás voltam neki, de azért éreztem, hogy ő is aggódik. Bella gondolatait nem hallottam, mert a mentális pajzsa fel volt húzva, de a szemei, és az arckifejezése mindent elárult. Én pedig magamat hibáztattam, hiszen elengedtem egyedül.
Körülbelül egy óra múlva megjött Jake és a falkájából páran.. Visszaváltoztak emberré, majd bejöttek a házba. Jake odament Bellához, és megölelte. A farkasok közül Sam szólalt meg először.
- Van valami új hír?
- Nincs - mondtam. - Mindenfelé kerestük őket, de semmi nyom a szagokon kívül.
- És van valami terv? – kérdezte ezúttal Jacob.
- Még nincs. Titeket vártunk.
Ekkor megszólalt a mobilom. Egy ismeretlen szám volt a kijelzőn. Megnyomtam a hívás fogadása gombot.
- Halló?
-Cullen?
- Igen. Ki maga?
- Most én beszélek. Nálunk van Renesmee. Ha még élve akarják visszakapni, akkor adják érte cserébe azt a nagydarab vérszívót, aki megölte a társainkat. Ha holnap délig nem adják át nekünk, akkor a lány meghal. Kínok közt.
- És hol találkoznánk?
- A tisztáson, ahol a kis incidens történt. Holnap délben. Semmi trükk.
- De…- kezdtem volna alkudozni, de lenyomta a telefont.
Legszívesebben apró darabokra zúztam volna a telefont, de hogy ha újra jelentkeznének, akkor nem érnének el, így visszafogtam magam.
A családom hallotta, a beszélgetést,, és azt, amit az elrabló mondott, de mivel a farkasoknak nincs olyan jó hallása, mint a vámpíroknak, ezért elmondtam nekik mi történt.
- Emmettet akarják Nessie-ért cserébe. Holnap délben találkoznunk kell velük, és átadni Emmettet, különben megölik a lányomat.
Egy pillanatra mindenki ledermedt.
- Nem hagyhatjuk, hogy megöljék Renesmee-t, de Emmettet se adhatjuk oda nekik. Valamit ki kell találnunk.- mondta Sam.
- Egyetértek. Kell valami terv. Jasper, számíthatunk rád?- kérdeztem.
- Természetesen. Már van is egy tervem.- bíztam abban, hogy hamar kitalál valamit, de az, hogy már ki is eszelt valamit. Már kezdte volna vázolni a tervét, de leállítottam.
- Először meg kéne találnunk Emmettet. Neki is tudnia kéne a dologról, hiszen veszélyben van. Alice, van tipped, hogy hol lehet? – fordultam a húgom felé.
- Rose sírjánál van.
- Oké. Carlisle, Jasper, elmennétek érte?
- Természetesen fiam. Nemsokára visszajövünk. – mondta apám, de elindultak.
(Emmett szemszöge)
Egy ideje már ott ültem a lépcsőn, de nem vettek észre.
- Azok rabolták el Nessie-t, akik megölték Rose-t! Biztos bosszút akarnak állni. Remélem nem úgy, hogy megölik Renesmee-t.
- Igazad lehet.- mondta Jasper.- Végül is minden okuk megvan rá, hiszen Emmett megölte egy társukat, és meg is sebesített párat.
- Akkor ez is az én hibám? – kérdeztem.
- Dehogy a te hibád Emmett drágám!- mondta Esme, és a többiek bólogattak..- Te csak Rose-t próbáltad megmenteni, és megvédeni.
- Ne próbáljatok mentegetőzni. Miattam halt meg Rose, és miattam rabolták el Nessie-t is. Folyton csak bajt okozok.- mondtam és elrohantam. Remélem, nem követnek.
Nem tudom hova, de futottam. Végül Rose sírjánál kötöttem ki. Lassan odamentem.
- Miért kellett elmenned Rose? Az egész az én hibámból történt. Nekem kéne most ott feküdnöm helyetted. Mióta… mióta meghaltál, azóta is csak bajt okozok. Miattam elrabolták Nessie-t, és még ki tudja hány gondot fogok okozni.
-Emmett! – valaki a nevemet kiabálta. – Emmett! Haza kell jönnöd!- Rájöttem, hogy apám az. Pár pillanattal később Jasperrel együtt odaértek hozzám.
- Hagyjatok békén! Nem megyek haza! Én mindig csak bajt okozok. Jobb lesz nektek, ha elmegyek!
- Ne beszélj butaságokat Emmett!- mondta Jasper. – Szükségünk van rád! Gyere haza.
Megráztam a fejem.
- Fiam, ha nem jössz magadtól, akkor egy kis erőszakot kell használnunk, amit nem nagyon szeretnék.
Tudtam, hogy komolyan gondolja, és inkább megyek magamtól.
- Rendben. Megyek.
- Ne próbálkozz szökéssel, mert ketten vagyunk ellened, ha terveznél valamit.
Visszafutottunk a házba. Jake-ék is ott voltak. Amint belépte a házba, Esme odajött, és szorosan átölelt. Nem viszonoztam, mert úgy éreztem, nem érdemlem meg a szeretetét.
- Emmett. Figyelj rám. Nessie elrablója jelentkezett. Meg fogja ölni, ha holnap délben nem találkozunk velük a tisztáson. Bosszút akarnak állni, amiért megölted a társukat. De Jaspernek van terve, és nem hagyjuk, hogy megöljön se téged, se Nessie-t. Holnap délben a tisztáson kell lennünk.
- Sokkal egyszerűbb lenne, ha hagynátok meghalni, biztos engem akarnak.
- Ezt felejtsd el! Nem hagyjuk, hogy bajod essen!- dörrent rám Bella. Neki és Edwardnak kéne a legjobban neheztelni rám.
- Minden rendben lesz Emmett.- mondta Jacob is.- Van egy kis előnyünk velük szemben.
- Igen? És mégis mi?
(Nessie szemszöge)
- Rose?- kérdeztem nagyon meglepődve.
Rose szája elé tett ujjával jelezte, hogy beszéljek halkan. Nem láttam tisztán. Olyan volt, mintha szellem lett volna.
- Rose néni, te… Hogy…? Te nem…? Ez hogy lehet? Álmodom? Vagy talán meghaltam?- hirtelen ledöbbenésemben nem tudtam mit mondani. Éreztem, hogy újra elájulok.
…
Mikor magamhoz tértem, körbenéztem, de nem láttam senkit. Biztosan csak álmodtam, hogy Rose néni itt volt. Kint még sötét volt, de már világosodott, így körbenéztem. Egy nagy barlangban voltam, és teljesen egyedül. Legalábbis én senkit nem láttam.
A fejem nagyon fájt. Nekidöntöttem a hideg falnak. Nagyon jól esett. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi is történhetett velem. Az utolsó emlékem az, hogy Rose néni sírjánál állok, valaki mintha a fülembe súgta volna, hogy vigyázzak, megéreztem idegenek szagát, és utána semmi.
Gondolkodásomból egy rekedtes férfihang szakított ki.
- Na végre magadhoz tértél. Azt hittünk már meghaltál. Akkor nem vettük volna hasznodat.
Hasznomat? Miért?
- Kik maguk? Miért raboltak el? Mit akarnak?
- Ácsi kislány! Túl sok a kérdés. Elég ha annyit tudsz, hogy ha együttműködsz velünk, akkor nem esik bántódásod.
Kezdtem megijedni. Mit akarhat ez tőlem? A férfi, aki hozzám szólt kiment, és helyette egy nő jött be. Ellentétben a társával, ő nem tűnt gonosznak. Azonban csalódnom kellett.
- Mi a neved?- kérdezte majdnem kiabálva.
Először nem tudtam megszólalni a félelemtől.
- AZT KÉRDEZTEM, MI A NEVED? – kiabálta, és pofon vágott. Könnybe lábadt a szemem, annyira fájt.
- Ren…Renesmee Carlie Cullen vagyok. Mi…Mit akarnak tőlem? – kérdeztem nagyon halkan. Egyik kezemet az arcomra tettem, ami nagyon érzékeny volt.
A nő sem válaszolt a kérdésemre. Szó nélkül elment. Vajon kik lehetnek? Szerintem vérfarkasok, mert nem volt vörös szemük. Ha pedig igazam van, akkor biztos nem quileute-ok. Ők nem lennének képesek bántani engem. Megpróbáltam üzenni apának, hátha meghallja. Apu! Ha hallasz, egy barlangban vagyok, de pontosan nem tudom hol. Valakik elraboltak. Szerintem vérfarkasok. Nem tudom mit akarnak tőlem. Ha hallasz, segítsetek! Nagyon remélem, hogy nem vagyunk olyan messze, hogy ne hallja, amit üzenek neki.
Most már annyira világos volt, hogy mindent tisztán láttam a barlangban. A barlang bejáratát is láttam. A nyílásnál öten álltak, köztük az a kettő is, akik beszéltek velem. Körülnéztem és menekülési útvonalat kerestem. Balszerencsémre csak egy be- illetve kijárata volt, azt pedig őrizték. Gondolom ezért hagytak itt közvetlen felügyelet nélkül.
Mivel jobb dolgom nem volt, gondolkodtam. A családomon, Jake- en és a falkáján. Mi lesz, ha megölnek? Jake- et alig láttam a temetés óta. Nem tudtam elmondani neki mennyire szeretem. Sőt anyának, apának, Jasper bácsinak, Alice néninek, nagyinak, papinak és Emmett bácsinak se mondhattam el elégszer, hogy őket is szeretem.
Próbáltam bizakodó lenni, hogy elengednek épségben, de a gondolataim mindig visszakalandoztak a félelemhez. Nem tudom mióta voltam ott egyedül, de egyszer csak négyen is jöttek. Egyiküknek egy mobiltelefon volt a kezében. Odanyújtotta nekem.
- Írd be a telefonszámotokat!! Most!- dörrent rám.
Elvettem tőle a mobilt, és elkezdtem beírni a számot. Annyira remegett a kezem, hogy háromszor is újra kellett kezdenem. Végül csak sikerült beütnöm apu számát.
(Edward szemszöge)
Rohantam La Push felé amilyen gyorsan csak tudtam. A határon nem mehettem át, de mikor odaértem, elkiáltottam magam:
- JACOB!!!! A HATÁRNÁL VAGYOK!! GYERE IDE!!! NAGYON FONTOS!!!
Két perc múlva Jake már itt is volt.
- Mi történt Edward? Éppen hozzátok indultam.- kérdezte.
- Nessie-t elrabolták.
- Mi? Kik? Mikor? Miért?
- Nem tudunk sokat mi sem. Nessie elment Rosalie sírjához, és mire utánamentem, addigra eltűnt. Valószínűleg vérfarkasok voltak, legalábbis a szagok alapján erre tippelünk. A miértet sajnos nem tudom. – próbáltam tömören elmondani a lényeget.- A többiek körbenéztek, de nem találunk semmit, mindenhol csak bűz.
- De hogy lehettél ilyen felelőtlen? Hogy…- kezdte volna a fejmosást, de én félbeszakítottam.
- Most nem érünk rá erről beszélni. Ki kell derítenünk, hova vitték Nessie-t. Szólj a falkádnak, és 2 óra múlva találkozzunk a Cullen háznál.
-Rendben.- monda Jake, átváltozott farkassá, és elrohant.
Én rohantam vissza a Cullen házba, hogy megnézzem, történt-e valami fejlemény. A nappaliban Emmetten kívül mindenki ott volt. Ő-mint mindig- a szobájában kuksolt.
- Na? Történt valami amíg én nem voltam itt?- kérdeztem és reménykedve, hogy igen lesz a válasz.
-Sajnálom Edward, de nem. Kétszer is körbenéztünk, de nem találtunk semmit. Mindenfelé csak azt a büdös kutyaszagot érezni.
- Pont úgy, mint mikor Rose-t megölték. – még be se fejeztem a mondatot, rájöttem.
- Azok rabolták el Nessie-t, akik megölték Rose-t! Biztos bosszút akarnak állni. Remélem nem úgy, hogy megölik Renesmee-t.
- Igazad lehet.- mondta Jasper.- Végül is minden okuk megvan rá, hiszen Emmett megölte egy társukat, és meg is sebesített párat.
- Akkor ez is az én hibám? – kérdezte Emmett. Észre se vettem, amikor lejött.
- Dehogy a te hibád Emmett drágám.- mondta Esme, és igaza volt.- Te csak Rose-t próbáltad megmenteni, és megvédeni.
- Ne próbáljatok mentegetőzni. Miattam halt meg Rose, és miattam rabolták el Nessie-t is. Folyton csak bajt okozok. – mondta, és kiszaladt a házból. Utána akartam szaladni, de Carlisle megállított.
- Hagyd fiam! Had legyen egy kicsit egyedül
- Majd én figyelem a jövőjét, és megtudom, ha valami rosszra készül. – mondta Alice, de azért láttam az aggodalmat az arcán.
-És most mi lesz?- kérdezte Bella halkan. Mióta visszajöttem, most szólalt meg először. Eddig a sarokban ült egy fotelben, és nézett maga elé.
Odamentem hozzá, és átöleltem.
-Minden rendben lesz.- nyugtatgattam, és próbáltam elhinni, hogy igazat mondok. – Szóltam Jake-nek és a falkájának, és nemsokára itt lesznek.
Egy ideig csak ültünk, és mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Alice Emmettre koncentrált, hogy lássa, ha valami őrültséget tervez. Jasper harci stratégiákon gondolkodott, ha esetleg harcra kerülne a sor. Esme aggódott Emmettért, Nessiért, és az egész családért. Carlisle próbált nem gondolni semmire, nem akart még ezzel is terhelni, amiért hálás voltam neki, de azért éreztem, hogy ő is aggódik. Bella gondolatait nem hallottam, mert a mentális pajzsa fel volt húzva, de a szemei, és az arckifejezése mindent elárult. Én pedig magamat hibáztattam, hiszen elengedtem egyedül.
Körülbelül egy óra múlva megjött Jake és a falkájából páran.. Visszaváltoztak emberré, majd bejöttek a házba. Jake odament Bellához, és megölelte. A farkasok közül Sam szólalt meg először.
- Van valami új hír?
- Nincs - mondtam. - Mindenfelé kerestük őket, de semmi nyom a szagokon kívül.
- És van valami terv? – kérdezte ezúttal Jacob.
- Még nincs. Titeket vártunk.
Ekkor megszólalt a mobilom. Egy ismeretlen szám volt a kijelzőn. Megnyomtam a hívás fogadása gombot.
- Halló?
-Cullen?
- Igen. Ki maga?
- Most én beszélek. Nálunk van Renesmee. Ha még élve akarják visszakapni, akkor adják érte cserébe azt a nagydarab vérszívót, aki megölte a társainkat. Ha holnap délig nem adják át nekünk, akkor a lány meghal. Kínok közt.
- És hol találkoznánk?
- A tisztáson, ahol a kis incidens történt. Holnap délben. Semmi trükk.
- De…- kezdtem volna alkudozni, de lenyomta a telefont.
Legszívesebben apró darabokra zúztam volna a telefont, de hogy ha újra jelentkeznének, akkor nem érnének el, így visszafogtam magam.
A családom hallotta, a beszélgetést,, és azt, amit az elrabló mondott, de mivel a farkasoknak nincs olyan jó hallása, mint a vámpíroknak, ezért elmondtam nekik mi történt.
- Emmettet akarják Nessie-ért cserébe. Holnap délben találkoznunk kell velük, és átadni Emmettet, különben megölik a lányomat.
Egy pillanatra mindenki ledermedt.
- Nem hagyhatjuk, hogy megöljék Renesmee-t, de Emmettet se adhatjuk oda nekik. Valamit ki kell találnunk.- mondta Sam.
- Egyetértek. Kell valami terv. Jasper, számíthatunk rád?- kérdeztem.
- Természetesen. Már van is egy tervem.- bíztam abban, hogy hamar kitalál valamit, de az, hogy már ki is eszelt valamit. Már kezdte volna vázolni a tervét, de leállítottam.
- Először meg kéne találnunk Emmettet. Neki is tudnia kéne a dologról, hiszen veszélyben van. Alice, van tipped, hogy hol lehet? – fordultam a húgom felé.
- Rose sírjánál van.
- Oké. Carlisle, Jasper, elmennétek érte?
- Természetesen fiam. Nemsokára visszajövünk. – mondta apám, de elindultak.
(Emmett szemszöge)
Egy ideje már ott ültem a lépcsőn, de nem vettek észre.
- Azok rabolták el Nessie-t, akik megölték Rose-t! Biztos bosszút akarnak állni. Remélem nem úgy, hogy megölik Renesmee-t.
- Igazad lehet.- mondta Jasper.- Végül is minden okuk megvan rá, hiszen Emmett megölte egy társukat, és meg is sebesített párat.
- Akkor ez is az én hibám? – kérdeztem.
- Dehogy a te hibád Emmett drágám!- mondta Esme, és a többiek bólogattak..- Te csak Rose-t próbáltad megmenteni, és megvédeni.
- Ne próbáljatok mentegetőzni. Miattam halt meg Rose, és miattam rabolták el Nessie-t is. Folyton csak bajt okozok.- mondtam és elrohantam. Remélem, nem követnek.
Nem tudom hova, de futottam. Végül Rose sírjánál kötöttem ki. Lassan odamentem.
- Miért kellett elmenned Rose? Az egész az én hibámból történt. Nekem kéne most ott feküdnöm helyetted. Mióta… mióta meghaltál, azóta is csak bajt okozok. Miattam elrabolták Nessie-t, és még ki tudja hány gondot fogok okozni.
-Emmett! – valaki a nevemet kiabálta. – Emmett! Haza kell jönnöd!- Rájöttem, hogy apám az. Pár pillanattal később Jasperrel együtt odaértek hozzám.
- Hagyjatok békén! Nem megyek haza! Én mindig csak bajt okozok. Jobb lesz nektek, ha elmegyek!
- Ne beszélj butaságokat Emmett!- mondta Jasper. – Szükségünk van rád! Gyere haza.
Megráztam a fejem.
- Fiam, ha nem jössz magadtól, akkor egy kis erőszakot kell használnunk, amit nem nagyon szeretnék.
Tudtam, hogy komolyan gondolja, és inkább megyek magamtól.
- Rendben. Megyek.
- Ne próbálkozz szökéssel, mert ketten vagyunk ellened, ha terveznél valamit.
Visszafutottunk a házba. Jake-ék is ott voltak. Amint belépte a házba, Esme odajött, és szorosan átölelt. Nem viszonoztam, mert úgy éreztem, nem érdemlem meg a szeretetét.
- Emmett. Figyelj rám. Nessie elrablója jelentkezett. Meg fogja ölni, ha holnap délben nem találkozunk velük a tisztáson. Bosszút akarnak állni, amiért megölted a társukat. De Jaspernek van terve, és nem hagyjuk, hogy megöljön se téged, se Nessie-t. Holnap délben a tisztáson kell lennünk.
- Sokkal egyszerűbb lenne, ha hagynátok meghalni, biztos engem akarnak.
- Ezt felejtsd el! Nem hagyjuk, hogy bajod essen!- dörrent rám Bella. Neki és Edwardnak kéne a legjobban neheztelni rám.
- Minden rendben lesz Emmett.- mondta Jacob is.- Van egy kis előnyünk velük szemben.
- Igen? És mégis mi?
2009. december 5., szombat
VI. Fejezet - Rose-zal
Arra szeretnénk kérni az olvasókat, hogy írjanak megjegyzéseket, hogy mi az amit jól csinálunk, és mi az amit esetleg nem. Szeretnénk tanulni a hibáinkból, és ehhez a TI segítségetekre van szükségünk. Előre is köszönjük azoknak, akik írnak.
(Nessie szemszöge)
2 nap telt el a temetés óta. Ma ki akarok menni, meglátogatni Rose-t a sírjánál. Ma hétvége van, ezért meg is mondom a többieknek a szándékomat.
Megyek le a nappaliba és apa jön velem szembe.
- Persze kincsem elmehetsz, csak veled kell, hogy menjen valaki.
- Jaj, apu muszáj? Nem lehetne, hogy csak most az egyszer egy kicsit kettesben legyek Rose-zal? Eddig mindig volt velem valaki, soha nem lehettem egyedül. Légyszi!!!
- Nem lehet Nessie, mi van, ha pont akkor történne valami? Féltelek tudod jól!
- De tudok vigyázni magamra, nem kell éjjel- nappal mellettem őrködnie valakinek! – toporzékoltam kicsit hisztisen, ez mindig beválik nála.
- Nem lehet kicsim. – Ezt nem hiszem el! Megfordultam és bevágtam a „durcit”. – Rendben kössünk egyezséget!
- Köszi apa! Szeretlek!
- Előbb nem akarod meghallgatni, hogy mi az? – mosolyodott el, én meg megráztam a fejem. Már tudtam, hogy nyert ügyem van nála. Nem is válaszoltam, csak kíváncsi szemekkel néztem rá.
-Elindulsz egyedül, de 5 perc múlva utánad megyek.
- Öt??!! Az nagyon kévés apu!!... Minimum 15 percet kérek. Nagylány vagyok már, nem kell nekem a nap 24 órájában bébicsősz!! – háborodtam fel.
- 10, és vagy ennyi, vagy megyek veled én is, és nem lehetsz egyedül egy percig sem.
Belátom, hogy ebből már nem fog engedni.
- Rendben. De a gondolataimat kiolvasni TILOS! Ja és hallgatózni se szabad!! – Felrohantam a szobámba, átöltöztem, és már rohantam is. 1 perc múlva már ott is voltam a rózsabokrunknál.
- Szia Rose. Végre elengedtek egyedül. Igaz, nem sok időre, de több, mint a semmi. Annyira hiányzol! Egyedül érzem magam. Persze ott van az egész család, de mindenki el van foglalva valamivel. Minden olyan felszínes lett. Már nem is nagyon játszunk. Alig szólunk egymáshoz. Emmett-et pedig alig látjuk. Szinte egész nap a szobátokban gubbaszt, és néz ki a fejéből. Inni se nagyon megy el. Néha már apa és Jasper bácsinak úgy kell elvonszolniuk vadászni. Én…- kezdtem volna, de mintha valaki azt suttogta volna a fülembe :„Vigyázz!”
Abban a pillanatban megéreztem idegenek szagát. Vámpírok? Vérfarkasok? Nem tudtam pontosan. Éppen el akartam futni, mikor valaki nekem ugrott, és én elvesztettem az eszméletemet.
(Edward szemszöge)
Mikor Renesmee elment, én legszívesebben rögtön utána rohantam volna, és ha Bella nincs ott, akkor meg is tettem volna. Ő állított le.
- Nyugi drágám nem lesz semmi baj. – hálásan néztem rá. Neki mindig igaza van. Remélem most is.
…
Jaj még csak 5 perc telt el…
6…
7…
8…
9…
Már egy ideje néztem Bellát, aki idegesen nézett ki az ablakon. Aztán megszólalt:
- Edward menj utána, most már majdnem letelt a 10 perc. Egy ideje pedig rossz érzésem is van, de remélem tévedek.
Tudtam! Tudtam, hogy nem szabad elengednem Nessie-t egyedül. Ha Bella így érez, akkor általában történik valami. Bár remélem, most nincs igaza.
Rögtön rohantam is. Rekordot döntöttem. 15 másodperc alatt odaértem. Ha tudtam volna szívrohamot kapni, akkor kaptam volna. Nessie nem volt sehol.
- NESSIE!!!!- kiabáltam, mert éreztem azt a bűzt. – NESSIE!!!- Nagyon remélem, hogy sikerült elmenekülnie.
A többiek is hamarosan megérkeztek. Szétváltunk és kerestük Nessie-t.
- Sehol senki, csak mindenfelé bűz. – mondta mindenki, mikor újra találkoztunk.
- Az nem lehet! Nem juthattak messzire, hiszen Nessie maximum 10 percet volt egyedül. És Jake-ék is biztosan itt vannak valahol a közelben.
Tényleg! Hogy nem gondoltam erre? Jake!
(Nessie szemszöge)
Amikor felébredtem, nagyon sötét volt, és valami hidegen feküdtem. Valami barlangszerűségben lehettem. Nagyon büdös volt. Ilyet még soha nem éreztem.
Megpróbáltam felülni, mert olyan érzésem volt, hogy valaki néz.
- Rose?
Kedves Olvasók!
Nagyon sajnáljuk, hogy ez ilyen rövid fejezet lett, de Meli népdaléneklési versenyre készül, Nikynek pedig nem volt ideje írni. Természetesen írni kellett, mert nem hagyhattuk, hogy olvasnivaló nélkül maradjatok ezen a szombaton.:):) Jövő héten hosszabb fejezet lesz. Addig kitartás!! :)
(Nessie szemszöge)
2 nap telt el a temetés óta. Ma ki akarok menni, meglátogatni Rose-t a sírjánál. Ma hétvége van, ezért meg is mondom a többieknek a szándékomat.
Megyek le a nappaliba és apa jön velem szembe.
- Persze kincsem elmehetsz, csak veled kell, hogy menjen valaki.
- Jaj, apu muszáj? Nem lehetne, hogy csak most az egyszer egy kicsit kettesben legyek Rose-zal? Eddig mindig volt velem valaki, soha nem lehettem egyedül. Légyszi!!!
- Nem lehet Nessie, mi van, ha pont akkor történne valami? Féltelek tudod jól!
- De tudok vigyázni magamra, nem kell éjjel- nappal mellettem őrködnie valakinek! – toporzékoltam kicsit hisztisen, ez mindig beválik nála.
- Nem lehet kicsim. – Ezt nem hiszem el! Megfordultam és bevágtam a „durcit”. – Rendben kössünk egyezséget!
- Köszi apa! Szeretlek!
- Előbb nem akarod meghallgatni, hogy mi az? – mosolyodott el, én meg megráztam a fejem. Már tudtam, hogy nyert ügyem van nála. Nem is válaszoltam, csak kíváncsi szemekkel néztem rá.
-Elindulsz egyedül, de 5 perc múlva utánad megyek.
- Öt??!! Az nagyon kévés apu!!... Minimum 15 percet kérek. Nagylány vagyok már, nem kell nekem a nap 24 órájában bébicsősz!! – háborodtam fel.
- 10, és vagy ennyi, vagy megyek veled én is, és nem lehetsz egyedül egy percig sem.
Belátom, hogy ebből már nem fog engedni.
- Rendben. De a gondolataimat kiolvasni TILOS! Ja és hallgatózni se szabad!! – Felrohantam a szobámba, átöltöztem, és már rohantam is. 1 perc múlva már ott is voltam a rózsabokrunknál.
- Szia Rose. Végre elengedtek egyedül. Igaz, nem sok időre, de több, mint a semmi. Annyira hiányzol! Egyedül érzem magam. Persze ott van az egész család, de mindenki el van foglalva valamivel. Minden olyan felszínes lett. Már nem is nagyon játszunk. Alig szólunk egymáshoz. Emmett-et pedig alig látjuk. Szinte egész nap a szobátokban gubbaszt, és néz ki a fejéből. Inni se nagyon megy el. Néha már apa és Jasper bácsinak úgy kell elvonszolniuk vadászni. Én…- kezdtem volna, de mintha valaki azt suttogta volna a fülembe :„Vigyázz!”
Abban a pillanatban megéreztem idegenek szagát. Vámpírok? Vérfarkasok? Nem tudtam pontosan. Éppen el akartam futni, mikor valaki nekem ugrott, és én elvesztettem az eszméletemet.
(Edward szemszöge)
Mikor Renesmee elment, én legszívesebben rögtön utána rohantam volna, és ha Bella nincs ott, akkor meg is tettem volna. Ő állított le.
- Nyugi drágám nem lesz semmi baj. – hálásan néztem rá. Neki mindig igaza van. Remélem most is.
…
Jaj még csak 5 perc telt el…
6…
7…
8…
9…
Már egy ideje néztem Bellát, aki idegesen nézett ki az ablakon. Aztán megszólalt:
- Edward menj utána, most már majdnem letelt a 10 perc. Egy ideje pedig rossz érzésem is van, de remélem tévedek.
Tudtam! Tudtam, hogy nem szabad elengednem Nessie-t egyedül. Ha Bella így érez, akkor általában történik valami. Bár remélem, most nincs igaza.
Rögtön rohantam is. Rekordot döntöttem. 15 másodperc alatt odaértem. Ha tudtam volna szívrohamot kapni, akkor kaptam volna. Nessie nem volt sehol.
- NESSIE!!!!- kiabáltam, mert éreztem azt a bűzt. – NESSIE!!!- Nagyon remélem, hogy sikerült elmenekülnie.
A többiek is hamarosan megérkeztek. Szétváltunk és kerestük Nessie-t.
- Sehol senki, csak mindenfelé bűz. – mondta mindenki, mikor újra találkoztunk.
- Az nem lehet! Nem juthattak messzire, hiszen Nessie maximum 10 percet volt egyedül. És Jake-ék is biztosan itt vannak valahol a közelben.
Tényleg! Hogy nem gondoltam erre? Jake!
(Nessie szemszöge)
Amikor felébredtem, nagyon sötét volt, és valami hidegen feküdtem. Valami barlangszerűségben lehettem. Nagyon büdös volt. Ilyet még soha nem éreztem.
Megpróbáltam felülni, mert olyan érzésem volt, hogy valaki néz.
- Rose?
Kedves Olvasók!
Nagyon sajnáljuk, hogy ez ilyen rövid fejezet lett, de Meli népdaléneklési versenyre készül, Nikynek pedig nem volt ideje írni. Természetesen írni kellett, mert nem hagyhattuk, hogy olvasnivaló nélkül maradjatok ezen a szombaton.:):) Jövő héten hosszabb fejezet lesz. Addig kitartás!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
