Novella by Zsófi

Ezt a novellát egyik olvasónk, Zsófi írta. Gondoltuk felrakjuk, amíg az új fejezetünk el nem készül. Jó olvasást!

Csodás szombatra ébredtem. Melegebb volt, nem esett az eső, de a napot még mindig felhő rejtette. Pont, úgy ahogy Alice megjósolta.

Azért is szép ez a nap, mert Edwarddal megyek kirándulni. Nem tudom hova. Egész héten titkolta, de ma végre kiderül. Charlie ma egész nap nincs itthon. Horgászni ment Billyvel.

Éppen hogy csak megettem, a müzlimet a ház előtt egy motor bőgött fel. Nem Edward autója. Kirohantam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Edward volt egy gyönyörű sárga Porscheval.

- Hello!- köszönt rám Edward.

- Szia! – köszöntem én is, és adtam neki egy csókot..

Aztán kérdőn néztem rá, magyarázatot várva hogy miért ezzel a kocsival jött..

- Megígértem Alice-nek, hogy veszek neki egyet. Emlékszel?

Bólintottam. Most már minden világos.

- Most vettem és illene kipróbálni mielőtt, odaadnám. Hátha nem is olyan jó mint mondta, bár ezt kétlem. – mondta, és huncutul kacsintott egyet.

Még mindig csak bámultam az autót.

- Jössz? –szakított ki bambulásomból.

- Hova? – kérdeztem meglepődve.

- Megígértem, hogy ma kirándulunk és mivel ma ilyen szép az idő gondoltam autókázhatnánk egyet.

Rámeredtem, hogy most csak viccel-e. Úgy tűnt, komolyan gondolja. Végül is miért ne? Alice-szel se volt olyan rossz. Beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam.

- Milyen volt az estéd? –Vajon megint beszéltem álmomban?

- Nagyon szórakoztató volt. – Felelte azzal a féloldalas mosolya az arcán, amit annyira szeretek.

- Carlislenak volt egy elmélete és azt próbáltam ki. Természetesen megint bevált az ötlete. Nagyon érdekes volt.

- Mivel kapcsolatos?

- Az álmokkal. – Megint huncutul mosolygott.

Felsóhajtottam.
- Ez kifejtenéd bővebben, ha kérhetném?

- Meséltem neki arról, hogy beszélsz álmodban. – Elpirultam. Szuper… Az egész Cullen család nevet rajtam.

- Azt mondta, hogy azokkal a személyekkel, akik beszélnek, álmukban lehet beszélgetni
Felvolntam a szemöldököm.

- Nem bonyolult. Csak a feltett kérdésekre felelnek.

- És te engem kérdezgettél este? – Úgy csináltam, mint aki duzzog.

- Igen. – Láttam, ahogy próbálja visszafojtani a nevetést.

- Miket kérdeztél?

- Inkább kiről.

- Kiről? – Hitetlenkedem
.
- Édesanyádról faggattalak. – Vallotta be, és bűnbánóan lehajtotta a fejét.

- Aha. – Vajon miért róla? Miket mondhattam neki?

Mintha olvasott volna a gondolataimban, válaszolt.

- Elmesélted mennyire szereted. Milyen ostobaságokat csinált, és ha eszedbe jutott egy emlék azt is elmesélted. – Komolyan beszélt, de még mindig mosolyog.

Megpróbáltam valamivel elterelni a figyelmemet a kínos témáról. Ezért a sebesség mérőre pillantottam. Hiba volt. Súlyos hiba.

-ÚRISTEN!!! Edward lassíts!!! – A hangom nagyon elvékonyodott. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi baj. De akkor is 280 km/h sebességgel száguldunk a hegyekben.

-Nyugi Bella! Nem fog történni semmi. – Még mindig nem lassított és még mindig zihálva vettem a levegőt.

-Próbálj megnyugodni és lazítani. Nézd a tájat olyan gyönyörű.

Elfordultam és kinéztem az ajtó fölött. Tényleg meseszép a kilátás. Hirtelen bevillan egy emlék.

Phil elvitt engem és anyát a hegyekbe kirándulni. Phil is gyorsan hajtott, de nem ennyire. Szólt a rádió. Anya hirtelen neki állt sikítani. Kifutott az arcomból a vér. Kapkodva vettem a levegőt. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Anyura összpontosítottam. Kerestem a veszély forrását. Akkor anya hírtelen megszólalt.
-Ez a kedvenc számom. – mondta izgatott hangon.
Megnyugodtam. A légzésem vissza állt eredeti tempójára és újra neki állt rendesen dobogni a szívem.
Phil nevetett. Közben odanyúl a rádióhoz és fölhangosítja. Anyu annyira belelkesedett, hogy neki állt énekelni a dalt. Megjegyzem nem egy zenei tehetség.
Még most is emlékszem a szövegére. Edward lágy hangja töri meg a csendet.
-Mit dúdolsz? – kérdezte mosolyogva.

-Dúdoltam?- kérdeztem meglepődve.

Bólintott.
- Csak eszembe jutott egy régi emlék, és egy dal, amit anyu énekelt.

- És mi az, ha megkérdezhetem?

Mély levegőt vettem, és elénekeltem neki a refrén első részét.

- Száguldás, Porsche, szerelem, száguldás!!

Felnevetett, és én sértődötten abbahagytam a dalolást.

Ne hagyd abba! Csak azon gondolkodtam, hogy honnan ismered ezt a számot? Nem mai zene.

- Anyám kedvence.- válaszoltam.

Elmélyültek a vonásai. Ismerem ezt a tekintetet. Valamin gondolkodik.

- Min töröd a fejed?- kérdeztem.

- Akarod, hogy elénekeljem?

Úgy tettem,mint aki alaposan megfontolja a kérdést.. Biztos voltam a válaszban, de jó volt egy kicsit váratni. Türelmesen mégis mohón fordul felém. Meglep, hogy egy kicsit is kételkedik a válaszban.

- Igen szeretném. Felderült az arca, aztán újra komor lett.

- De… –Tétovázik.

- De?

- Csak a refrént tudom.- mondta szomorúan.

- Van valami, amit nem tudsz!!! – mondtam diadalittasan, és elnevettem magam.

- Akkor most kezded vagy nem? – Türelmetlenkedtem.

- Pompás utakon, édes szerelem.
Éles kanyar után cserélünk.
Felbőg a motor, rajtad van a sor,
Angyal szemű csak egyszer élünk,
Minden suhan a lomb az erdő,
Fodros hajad a szélben.
Két szem sugara fent a felhőn
Táncol, kacag a fényben…

Elmerültem a dalban. Lágy zümmögő hangja megnyugtatott. Mondogattam magamban tovább ezt a pár sort. Édes szerelem… Éles kanyar után cserélünk… Felbőg a motor… rajtad van a sor…

A motor neki álhangosabban duruzsolni. Kinyitottam a szemem. Ránéztem. Láttam, ahogy a bronzszínű haja lobog a szélben. Élvezi a száguldást. Nem úgy, mint a futásnál, de ez is boldoggá teszi. Rájöttem, hogy én is élvezem.

- Kapaszkodj! – szól Edward.

Éles balkanyar. És ekkor hírtelen eszembe jut valami.

- Edward állj meg! – Hangom megint néhány oktávval magasabb.

- Valami baj van? – Vonásai megfeszültek. Álkapcsát szorosan összezárta. Lassított, majd megálltunk.

-Szállj ki! – Még mindig magas a hangom. – Ne állítsd le a motort!

Kipattantam a kocsiból. Ő is kiszállt. Értetlenül nézett rám.

- Mi a baj Bella? – Aggodalmaskodott.

- Semmi baj. Edward hidd, el jól vagyok csak eszembe jutott valami.

Nyomtam egy csókot az arcára és átsétáltam a vezető üléshez. Beszálltam.
- Nem jössz?

Duzzogva nézett rám.

- Miért cseréltünk helyet? – Kérdezte, miközben leült az anyósülésre.

- Mert rajtam van a sor.

Kíváncsian, fürkészően nézett rám.

- Nem értem.

- Te mondtad… vagy is énekelted.

Még mindig nem értette.

- A dal. Édes szerelem, éles kanyar után cserélünk. Rajtad van a sor. Vagy is rajtam mivel te mondtad. Éles kanyar után cserélünk. Mivel az előbb élesen befordultunk balra…

Közbe vágott. Ráhangolódott a gondolatmenetemre.

- Hát ezért cseréltünk! – Kacagott – Hát akkor indíts.

Indítottam. Pár perc múlva egy morgás ütötte meg a fülemet.

- Mi a baj Edward?- kérdeztem aggódva.

- Bella, ez egy Porsche. Nem 90 km/órás sebességre tervezték.

Szem forgatva gyorsítok.

- Hűha ez aztán a sebesség. 90-ről 95-re gyorsultunk. Nehogy túl gyorsan vezess Bella. – motyogja Edward.
- Ne hisztizzél. Nincsenek olyan jó reflexeim, mint neked.
Fújt egy nagyot és unottan az ajtónak dőlt. Duzzogott, mint egy kisgyerek. Majd én megmutatom neki. Gázra lépek. A motor felbőg, alattunk a kocsi gyorsul, a fák egy fallá olvadnak össze. Az út határai előttem erősebben kirajzolódtak és a motor pillanatokon belül 200 km/órás sebességgel száguldott velem. Élvezem, ahogy a hajam lobog a szélben, ahogy a szél simogatja a bőrömet. Úr isten ez ÉN mondtam? Igen én gondoltam. Beismerem, élvezem. Hihetetlen élmény vezetni ezt a csodálatos járművet.

Álmélkodásomban azt veszem észre, hogy már Forks határainál vagyunk.

- Lassíts hazaértünk! – szólt Edward.

Szót fogadva lassítottam. Habár nagyon nem tetszett, hogy megint csiga lassúsággal megyek.
Megálltam a ház előtt. Charlie már itthon volt.

- Hogy tetszett a száguldás? – Kérdi nagyon huncutul vigyorogva.

- Be kell, hogy valljam nagyon élveztem.

- Örülök, hogy ezt mondod. – Közben magához húzott és megcsókolt. Valamit a tenyerembe csúsztatott.

- Mi ez? – Kérdeztem meglepődve.

- Meglepetés. – Mondtaa mosolyogva.

Nekiállok kibontogatni a levelet, de megfogta a kezem.
-Csak a szobádban bontsd ki légy szíves. – Kéri könyörgőn.

Bólintottam.
- Fönt találkozunk?

Megrázta a fejét.

- Át kell adnom Alice-nek az ajándékát. Majd holnap jövök.
- Rendben jó éjt. – Intettem csalódottan, de már el is tűnt.

Beléptem a lakásba és köszöntem Charlienak.
- Szia, apa! A szobámban leszek ha kellek!
- Hello Bells! Rendben van.
Felrohantam a szobámba, hogy kibonthassam Edward levelét. Levetettem magam az ágyra. Ez ál a levélben:
Örülök, hogy élvezted az autókázást. Láttam, hogy tetszett a kocsi. Van számodra egy ajándékom.
Egy ugyan ilyen autó vár a garázsunkba csak pirosban.
Puszi: Edward

Azonnal tárcsáztam a Cullen házat. Edward vette fel.

-EDWARD ANTHONY CULLEN! EZT. MÉG.NAGYON.MEG.FOGOD. BÁNNI.-mondtam tagoltan, majd letettem a telefont.

bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi bocsi !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

1000000000000000000000000000000000000000000000 ... bocsánat mindenkitől, de az írói válság folytatódott. a héten kaptok majd novellákat, és a fejezeten is róbálunk dolgozni, de bármilyen fontos az írás, a sul fontosabb. Meli énekkaros dolgaival van elfolalva, Niky pedig nyelvvizsgázott, de most már lesz ideje írni, hogy túl van rajta.

Megértjük, ha meg akartok ölni minket, és okotok is lenne rá 1000.

NAGYON SAJNÁLJUK MINDENKITŐL, ÉS IGYEKSZÜNK BEPÓTOLNI A LEMARADÁSUNKAT!!!!

MÉG EGYSZER NAGYON NAGYON NAGYON SOK BOCSI MINDENKITŐL.