Novella by Zsófi

Ezt a novellát egyik olvasónk, Zsófi írta. Gondoltuk felrakjuk, amíg az új fejezetünk el nem készül. Jó olvasást!

Csodás szombatra ébredtem. Melegebb volt, nem esett az eső, de a napot még mindig felhő rejtette. Pont, úgy ahogy Alice megjósolta.

Azért is szép ez a nap, mert Edwarddal megyek kirándulni. Nem tudom hova. Egész héten titkolta, de ma végre kiderül. Charlie ma egész nap nincs itthon. Horgászni ment Billyvel.

Éppen hogy csak megettem, a müzlimet a ház előtt egy motor bőgött fel. Nem Edward autója. Kirohantam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Edward volt egy gyönyörű sárga Porscheval.

- Hello!- köszönt rám Edward.

- Szia! – köszöntem én is, és adtam neki egy csókot..

Aztán kérdőn néztem rá, magyarázatot várva hogy miért ezzel a kocsival jött..

- Megígértem Alice-nek, hogy veszek neki egyet. Emlékszel?

Bólintottam. Most már minden világos.

- Most vettem és illene kipróbálni mielőtt, odaadnám. Hátha nem is olyan jó mint mondta, bár ezt kétlem. – mondta, és huncutul kacsintott egyet.

Még mindig csak bámultam az autót.

- Jössz? –szakított ki bambulásomból.

- Hova? – kérdeztem meglepődve.

- Megígértem, hogy ma kirándulunk és mivel ma ilyen szép az idő gondoltam autókázhatnánk egyet.

Rámeredtem, hogy most csak viccel-e. Úgy tűnt, komolyan gondolja. Végül is miért ne? Alice-szel se volt olyan rossz. Beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam.

- Milyen volt az estéd? –Vajon megint beszéltem álmomban?

- Nagyon szórakoztató volt. – Felelte azzal a féloldalas mosolya az arcán, amit annyira szeretek.

- Carlislenak volt egy elmélete és azt próbáltam ki. Természetesen megint bevált az ötlete. Nagyon érdekes volt.

- Mivel kapcsolatos?

- Az álmokkal. – Megint huncutul mosolygott.

Felsóhajtottam.
- Ez kifejtenéd bővebben, ha kérhetném?

- Meséltem neki arról, hogy beszélsz álmodban. – Elpirultam. Szuper… Az egész Cullen család nevet rajtam.

- Azt mondta, hogy azokkal a személyekkel, akik beszélnek, álmukban lehet beszélgetni
Felvolntam a szemöldököm.

- Nem bonyolult. Csak a feltett kérdésekre felelnek.

- És te engem kérdezgettél este? – Úgy csináltam, mint aki duzzog.

- Igen. – Láttam, ahogy próbálja visszafojtani a nevetést.

- Miket kérdeztél?

- Inkább kiről.

- Kiről? – Hitetlenkedem
.
- Édesanyádról faggattalak. – Vallotta be, és bűnbánóan lehajtotta a fejét.

- Aha. – Vajon miért róla? Miket mondhattam neki?

Mintha olvasott volna a gondolataimban, válaszolt.

- Elmesélted mennyire szereted. Milyen ostobaságokat csinált, és ha eszedbe jutott egy emlék azt is elmesélted. – Komolyan beszélt, de még mindig mosolyog.

Megpróbáltam valamivel elterelni a figyelmemet a kínos témáról. Ezért a sebesség mérőre pillantottam. Hiba volt. Súlyos hiba.

-ÚRISTEN!!! Edward lassíts!!! – A hangom nagyon elvékonyodott. Pedig tudom, hogy nem lesz semmi baj. De akkor is 280 km/h sebességgel száguldunk a hegyekben.

-Nyugi Bella! Nem fog történni semmi. – Még mindig nem lassított és még mindig zihálva vettem a levegőt.

-Próbálj megnyugodni és lazítani. Nézd a tájat olyan gyönyörű.

Elfordultam és kinéztem az ajtó fölött. Tényleg meseszép a kilátás. Hirtelen bevillan egy emlék.

Phil elvitt engem és anyát a hegyekbe kirándulni. Phil is gyorsan hajtott, de nem ennyire. Szólt a rádió. Anya hirtelen neki állt sikítani. Kifutott az arcomból a vér. Kapkodva vettem a levegőt. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Anyura összpontosítottam. Kerestem a veszély forrását. Akkor anya hírtelen megszólalt.
-Ez a kedvenc számom. – mondta izgatott hangon.
Megnyugodtam. A légzésem vissza állt eredeti tempójára és újra neki állt rendesen dobogni a szívem.
Phil nevetett. Közben odanyúl a rádióhoz és fölhangosítja. Anyu annyira belelkesedett, hogy neki állt énekelni a dalt. Megjegyzem nem egy zenei tehetség.
Még most is emlékszem a szövegére. Edward lágy hangja töri meg a csendet.
-Mit dúdolsz? – kérdezte mosolyogva.

-Dúdoltam?- kérdeztem meglepődve.

Bólintott.
- Csak eszembe jutott egy régi emlék, és egy dal, amit anyu énekelt.

- És mi az, ha megkérdezhetem?

Mély levegőt vettem, és elénekeltem neki a refrén első részét.

- Száguldás, Porsche, szerelem, száguldás!!

Felnevetett, és én sértődötten abbahagytam a dalolást.

Ne hagyd abba! Csak azon gondolkodtam, hogy honnan ismered ezt a számot? Nem mai zene.

- Anyám kedvence.- válaszoltam.

Elmélyültek a vonásai. Ismerem ezt a tekintetet. Valamin gondolkodik.

- Min töröd a fejed?- kérdeztem.

- Akarod, hogy elénekeljem?

Úgy tettem,mint aki alaposan megfontolja a kérdést.. Biztos voltam a válaszban, de jó volt egy kicsit váratni. Türelmesen mégis mohón fordul felém. Meglep, hogy egy kicsit is kételkedik a válaszban.

- Igen szeretném. Felderült az arca, aztán újra komor lett.

- De… –Tétovázik.

- De?

- Csak a refrént tudom.- mondta szomorúan.

- Van valami, amit nem tudsz!!! – mondtam diadalittasan, és elnevettem magam.

- Akkor most kezded vagy nem? – Türelmetlenkedtem.

- Pompás utakon, édes szerelem.
Éles kanyar után cserélünk.
Felbőg a motor, rajtad van a sor,
Angyal szemű csak egyszer élünk,
Minden suhan a lomb az erdő,
Fodros hajad a szélben.
Két szem sugara fent a felhőn
Táncol, kacag a fényben…

Elmerültem a dalban. Lágy zümmögő hangja megnyugtatott. Mondogattam magamban tovább ezt a pár sort. Édes szerelem… Éles kanyar után cserélünk… Felbőg a motor… rajtad van a sor…

A motor neki álhangosabban duruzsolni. Kinyitottam a szemem. Ránéztem. Láttam, ahogy a bronzszínű haja lobog a szélben. Élvezi a száguldást. Nem úgy, mint a futásnál, de ez is boldoggá teszi. Rájöttem, hogy én is élvezem.

- Kapaszkodj! – szól Edward.

Éles balkanyar. És ekkor hírtelen eszembe jut valami.

- Edward állj meg! – Hangom megint néhány oktávval magasabb.

- Valami baj van? – Vonásai megfeszültek. Álkapcsát szorosan összezárta. Lassított, majd megálltunk.

-Szállj ki! – Még mindig magas a hangom. – Ne állítsd le a motort!

Kipattantam a kocsiból. Ő is kiszállt. Értetlenül nézett rám.

- Mi a baj Bella? – Aggodalmaskodott.

- Semmi baj. Edward hidd, el jól vagyok csak eszembe jutott valami.

Nyomtam egy csókot az arcára és átsétáltam a vezető üléshez. Beszálltam.
- Nem jössz?

Duzzogva nézett rám.

- Miért cseréltünk helyet? – Kérdezte, miközben leült az anyósülésre.

- Mert rajtam van a sor.

Kíváncsian, fürkészően nézett rám.

- Nem értem.

- Te mondtad… vagy is énekelted.

Még mindig nem értette.

- A dal. Édes szerelem, éles kanyar után cserélünk. Rajtad van a sor. Vagy is rajtam mivel te mondtad. Éles kanyar után cserélünk. Mivel az előbb élesen befordultunk balra…

Közbe vágott. Ráhangolódott a gondolatmenetemre.

- Hát ezért cseréltünk! – Kacagott – Hát akkor indíts.

Indítottam. Pár perc múlva egy morgás ütötte meg a fülemet.

- Mi a baj Edward?- kérdeztem aggódva.

- Bella, ez egy Porsche. Nem 90 km/órás sebességre tervezték.

Szem forgatva gyorsítok.

- Hűha ez aztán a sebesség. 90-ről 95-re gyorsultunk. Nehogy túl gyorsan vezess Bella. – motyogja Edward.
- Ne hisztizzél. Nincsenek olyan jó reflexeim, mint neked.
Fújt egy nagyot és unottan az ajtónak dőlt. Duzzogott, mint egy kisgyerek. Majd én megmutatom neki. Gázra lépek. A motor felbőg, alattunk a kocsi gyorsul, a fák egy fallá olvadnak össze. Az út határai előttem erősebben kirajzolódtak és a motor pillanatokon belül 200 km/órás sebességgel száguldott velem. Élvezem, ahogy a hajam lobog a szélben, ahogy a szél simogatja a bőrömet. Úr isten ez ÉN mondtam? Igen én gondoltam. Beismerem, élvezem. Hihetetlen élmény vezetni ezt a csodálatos járművet.

Álmélkodásomban azt veszem észre, hogy már Forks határainál vagyunk.

- Lassíts hazaértünk! – szólt Edward.

Szót fogadva lassítottam. Habár nagyon nem tetszett, hogy megint csiga lassúsággal megyek.
Megálltam a ház előtt. Charlie már itthon volt.

- Hogy tetszett a száguldás? – Kérdi nagyon huncutul vigyorogva.

- Be kell, hogy valljam nagyon élveztem.

- Örülök, hogy ezt mondod. – Közben magához húzott és megcsókolt. Valamit a tenyerembe csúsztatott.

- Mi ez? – Kérdeztem meglepődve.

- Meglepetés. – Mondtaa mosolyogva.

Nekiállok kibontogatni a levelet, de megfogta a kezem.
-Csak a szobádban bontsd ki légy szíves. – Kéri könyörgőn.

Bólintottam.
- Fönt találkozunk?

Megrázta a fejét.

- Át kell adnom Alice-nek az ajándékát. Majd holnap jövök.
- Rendben jó éjt. – Intettem csalódottan, de már el is tűnt.

Beléptem a lakásba és köszöntem Charlienak.
- Szia, apa! A szobámban leszek ha kellek!
- Hello Bells! Rendben van.
Felrohantam a szobámba, hogy kibonthassam Edward levelét. Levetettem magam az ágyra. Ez ál a levélben:
Örülök, hogy élvezted az autókázást. Láttam, hogy tetszett a kocsi. Van számodra egy ajándékom.
Egy ugyan ilyen autó vár a garázsunkba csak pirosban.
Puszi: Edward

Azonnal tárcsáztam a Cullen házat. Edward vette fel.

-EDWARD ANTHONY CULLEN! EZT. MÉG.NAGYON.MEG.FOGOD. BÁNNI.-mondtam tagoltan, majd letettem a telefont.