Boldog Karácsonyt!!!

Mostanában nem volt új fejezet, de már dolgozunk rajta. Karácsonyi ajándékként viszont kaptok egy novellát, amit Meli írt. Nekünk tetszik. Reméljük nektek is fog majd. Ehhez is várjuk a véleményeket.
BOLDOG KARÁCSONYT!!!

u.i. : Nem Twilight-os novella!


A kincs nélkül

Futottam... Futottam... Hogy hova? Nem tudom. Hogy miért? A kincsemért. Mindenáron vissza kell kapnom... Az életben mindenkinek megvan... Csak az ember kapzsi és többet akar. Család... Barátok... Szerelem... Gyerekek... Tudás... és amit a legfontosabbnak tart: A PÉNZ Nekem ez mind nem kell. Nekem csak egy valami kell.

Illene bemutatkoznom, igaz? Örömmel megtenném, de nem tudom. Az oka egyszerű. Nem emlékszem rá. Ez alapjában véve nem nagy probléma, hisz nevet lehet változtatni. De én nem csak ezt nem tudom
Nem ismerem önmagam
Igen, jól olvastad. Se név, se kor, se születési hely, idő, szülők... Szerelem, gyerekek? Fogalmam nincs. Semmire sem emlékszem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Mindenre emlékszem, csak a velem kapcsolatos dolgokra nem. Bármit kérdezhetsz, megmondom. Mindenkit ismerek és közben mégsem. Mindent tudok és közben semmit sem.

Most már nem futok. Ülök és zokogok. Fel kéne állnom és folytatni az utam. Lehet rájövök valamire. Ha fejbe vág a válasz...
Végignézek magamon. Nem nézek ki rosszul. Sőt, csinos vagyok. Se nem túl sovány, se nem kövér. Nem értem, hogy nem emlékszem a férjemre, a gyerekeimre. Hiszen az biztos van. Gondolkodok... Vagy lehet,hogy nincs is? Nem érzek szerelmet, szeretetet. De biztos, hogy van. Vagy... Mi van, ha meghaltak? Abbahagytam a sírást és járatom az agyam. Hiányt sem érzek.
Szerelem... Szeretet... Hiány... ?
Tudom mik ezek az érzelmek, hogy mikor szokták ezt érezni az emberek.

Zokogtam... Nem bírom tovább.. Futnom kell, minél messzebb... Közelebb a kincsemhez...
Meg kell tudnom a múltam, hogy tudjam ki vagyok, mik a vágyaim... Megismerjem önmagam.

Milyen ironikus,nem? Mindent tudok, de nem kell. Nagyon sokan ölnének ezért. Én szívesen odaadnám nekik, nekem nem kell... Csak önmagamat akarom.

Futok...Futok... még mindig nem tudom hova,csak futok...
Egyszer csak a lábaim megállnak, nem engedelmeskednek az akaratomnak. Akkor legyen, ahogy akarják...
Szétnézek... Egy tisztáson vagyok... Fák vesznek körül... Az ég narancssárga. Alkonyat van... Milyen szép... Még nem láttam ilyet... vagy mégis? Nem tudom...Most már nem számít... Azt hiszem most már nincs remény, hogy megtudjam, ki vagyok...megismerjem önmagam...
Lenézek... Tovább mentem... Egy szirt szélén állok... Nagyon mély... Sziklás... Sötét... Félelmet kelt, de én már nem félek. Eddig rettegtem...
De most döntöttem...

Még egyszer körbenéztem... Gyönyörű volt... Ezt akarom megjegyezni...
És akkor megtettem...