VI. Fejezet - Rose-zal

Arra szeretnénk kérni az olvasókat, hogy írjanak megjegyzéseket, hogy mi az amit jól csinálunk, és mi az amit esetleg nem. Szeretnénk tanulni a hibáinkból, és ehhez a TI segítségetekre van szükségünk. Előre is köszönjük azoknak, akik írnak.

(Nessie szemszöge)

2 nap telt el a temetés óta. Ma ki akarok menni, meglátogatni Rose-t a sírjánál. Ma hétvége van, ezért meg is mondom a többieknek a szándékomat.

Megyek le a nappaliba és apa jön velem szembe.

- Persze kincsem elmehetsz, csak veled kell, hogy menjen valaki.

- Jaj, apu muszáj? Nem lehetne, hogy csak most az egyszer egy kicsit kettesben legyek Rose-zal? Eddig mindig volt velem valaki, soha nem lehettem egyedül. Légyszi!!!

- Nem lehet Nessie, mi van, ha pont akkor történne valami? Féltelek tudod jól!

- De tudok vigyázni magamra, nem kell éjjel- nappal mellettem őrködnie valakinek! – toporzékoltam kicsit hisztisen, ez mindig beválik nála.

- Nem lehet kicsim. – Ezt nem hiszem el! Megfordultam és bevágtam a „durcit”. – Rendben kössünk egyezséget!

- Köszi apa! Szeretlek!

- Előbb nem akarod meghallgatni, hogy mi az? – mosolyodott el, én meg megráztam a fejem. Már tudtam, hogy nyert ügyem van nála. Nem is válaszoltam, csak kíváncsi szemekkel néztem rá.

-Elindulsz egyedül, de 5 perc múlva utánad megyek.

- Öt??!! Az nagyon kévés apu!!... Minimum 15 percet kérek. Nagylány vagyok már, nem kell nekem a nap 24 órájában bébicsősz!! – háborodtam fel.

- 10, és vagy ennyi, vagy megyek veled én is, és nem lehetsz egyedül egy percig sem.

Belátom, hogy ebből már nem fog engedni.

- Rendben. De a gondolataimat kiolvasni TILOS! Ja és hallgatózni se szabad!! – Felrohantam a szobámba, átöltöztem, és már rohantam is. 1 perc múlva már ott is voltam a rózsabokrunknál.

- Szia Rose. Végre elengedtek egyedül. Igaz, nem sok időre, de több, mint a semmi. Annyira hiányzol! Egyedül érzem magam. Persze ott van az egész család, de mindenki el van foglalva valamivel. Minden olyan felszínes lett. Már nem is nagyon játszunk. Alig szólunk egymáshoz. Emmett-et pedig alig látjuk. Szinte egész nap a szobátokban gubbaszt, és néz ki a fejéből. Inni se nagyon megy el. Néha már apa és Jasper bácsinak úgy kell elvonszolniuk vadászni. Én…- kezdtem volna, de mintha valaki azt suttogta volna a fülembe :„Vigyázz!”

Abban a pillanatban megéreztem idegenek szagát. Vámpírok? Vérfarkasok? Nem tudtam pontosan. Éppen el akartam futni, mikor valaki nekem ugrott, és én elvesztettem az eszméletemet.

(Edward szemszöge)

Mikor Renesmee elment, én legszívesebben rögtön utána rohantam volna, és ha Bella nincs ott, akkor meg is tettem volna. Ő állított le.

- Nyugi drágám nem lesz semmi baj. – hálásan néztem rá. Neki mindig igaza van. Remélem most is.

…

Jaj még csak 5 perc telt el…

6…

7…

8…

9…

Már egy ideje néztem Bellát, aki idegesen nézett ki az ablakon. Aztán megszólalt:

- Edward menj utána, most már majdnem letelt a 10 perc. Egy ideje pedig rossz érzésem is van, de remélem tévedek.

Tudtam! Tudtam, hogy nem szabad elengednem Nessie-t egyedül. Ha Bella így érez, akkor általában történik valami. Bár remélem, most nincs igaza.

Rögtön rohantam is. Rekordot döntöttem. 15 másodperc alatt odaértem. Ha tudtam volna szívrohamot kapni, akkor kaptam volna. Nessie nem volt sehol.

- NESSIE!!!!- kiabáltam, mert éreztem azt a bűzt. – NESSIE!!!- Nagyon remélem, hogy sikerült elmenekülnie.

A többiek is hamarosan megérkeztek. Szétváltunk és kerestük Nessie-t.

- Sehol senki, csak mindenfelé bűz. – mondta mindenki, mikor újra találkoztunk.

- Az nem lehet! Nem juthattak messzire, hiszen Nessie maximum 10 percet volt egyedül. És Jake-ék is biztosan itt vannak valahol a közelben.

Tényleg! Hogy nem gondoltam erre? Jake!

(Nessie szemszöge)

Amikor felébredtem, nagyon sötét volt, és valami hidegen feküdtem. Valami barlangszerűségben lehettem. Nagyon büdös volt. Ilyet még soha nem éreztem.

Megpróbáltam felülni, mert olyan érzésem volt, hogy valaki néz.

- Rose?



Kedves Olvasók!
Nagyon sajnáljuk, hogy ez ilyen rövid fejezet lett, de Meli népdaléneklési versenyre készül, Nikynek pedig nem volt ideje írni. Természetesen írni kellett, mert nem hagyhattuk, hogy olvasnivaló nélkül maradjatok ezen a szombaton.:):) Jövő héten hosszabb fejezet lesz. Addig kitartás!! :)