V.Fejezet - Látogatók

Arra szeretnénk kérni az olvasókat, hogy írjanak megjegyzéseket, hogy mi az amit jól csinálunk, és mi az amit esetleg nem. Szeretnénk tanulni a hibáinkból, és ehhez a TI segítségetekre van szükségünk. Előre is köszönjük azoknak, akik írnak.

(Jacob szemszöge)

Mikor elértem La Push-t, egyből Samék házához szaladtam. Bementem, reménykedve, hogy a falka tagjait ott találom, de csalódnom kellett. Csak Samet és Emily-t találtam ott.

-Jacob mi történt?- kérdezte Sam.
-Szeretném, ha falkagyűlést tartanánk. Fontos dologról lenne szó.- mondtam.
Sam megértette, hogy komoly a dolog. Felállt, és elindult szólni a többieknek.

Negyed óra múlva mindenki a tábortűz körül ült. Körbenéztem, és láttam néhány új arcot. Sokan voltunk. Körülbelül 20 kíváncsi szempár szegeződött rám, de én nem tudtam, hogy kezdjem el. Egy perc hallgatás után megszólaltam.

- Nagyon fontos dolgot kell most elmondanom. Először is el szeretném mondani, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mostanában sokat hanyagoltam a falkát, de ez meg fog változni. Többek között azért, amit most mondani fogok.- nyeltem egy nagyot, és belekezdtem.- Tudom, hogy nem szeretitek a Cullenékat, de most ők is és mi is veszélyen vagyunk. Rosalie és Emmett tegnap elmentek vadászni, de sokáig nem jöttek vissza. Délután Edward meghallotta Emmett segélykérését, hogy bajban vannak, és segítsenek. Én is velük mentem, mert még a közelben voltam. Mikor odaértem, bűzt éreztem. Nem vámpírokat, hanem farkasokat. Egy másik falkát…

- Egy másik falka? A mi környékünkön?- kérdezte döbbenten Sam. És láttam, hogy mindenki teljesen le van döbbenve és talán egy kicsit fel is vannak háborodva.

- Igen. De mire odaértünk, már nem voltak ott. Jasperrel rögtön körbeszaglásztunk, de már nem találtuk meg őket. Visszaértünk, és láttuk, hogy Rosalie a földön fekszik, Carlisle elmondta, hogy meghalt. – egy kicsit elhallgattam. Senki nem szólt közbe. Mindenki meredt maga elé – Emmett nem mondott semmit, de Edwardnak megmutatta, hogy mi történt. Később a Cullen házban ezt megosztotta velünk is.
Emmett és Rosalie különváltak vadászat közben, és akkor Rose-t megtámadták. Emmett odarohant segíteni neki, de csak egy farkast tudott megölni, és ott hárman voltak.

-Hárman? De hát akkor hogy-hogy nem tudott velük elbánni? –kérdezte Embry. Sejtettem, hogy valaki meg fogja kérdezni.

- Valószínűleg Emmett annyira Rosalie-ra koncentrált, hogy nem tudott elég figyelmet szentelni a farkasokra. Végül a maradék kettő különös módon elmenekült.

- Eddig értem, de miért vagyunk mi is veszélyben?- kérdezte az egyik új farkas.

- Mert valószínűleg a másik falka visszament megkeresni Emmettet, és onnan nem volt nehéz követni a szagokat. Biztos érezték, hogy egy farkas is velük van, és 100 % hogy nem tudják, hogy minek vagyok vámpírokkal. Mert hát a farkasok elsődleges célja elvileg az, hogy kiirtsuk a vámpírokat. Így ők is és mi is lehetünk célpont.

- De hát, ha csak ketten maradtak, akkor könnyen legyőzzük őket.- mondta Sam.- Hol itt a probléma?

Gondoltam, hogy eljön ez a pillanat. Most mi legyen? Nem fogok hazudni. Joguk van megtudni. Persze nem az egészet mondom el, hanem csak egy kisebb részét.

- Edwarddal beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy valószínűleg többen vannak, de most csak hármukat küldték el körülnézni.- A harctechnikájukról inkább nem beszélek. De legalább ezt tudniuk kellett.

Mindenki ledöbbent a hír hallatán. Nem is csodálom, én is így fogadtam, mikor először megtudtam.
Sam szólalt meg elsőnek.

- Hát, ha ez a helyzet, akkor biztonsági intézkedéseket kell hozni. Kétszer annyian mennek járőrözni, és ezentúl mindenkinek figyelni kell minden apró kis rezdülésre, ami gyanús lehet. Senki sem mehet sehova egyedül farkas alakban!

- Rendben. - értett egyet mindenki.

- Nos, akkor ti négyen menjetek járőrözni, -mutatott rá Sam négy fiúra- a többiek meg menjenek haza pihenni. Hosszú napoknak nézünk elébe. – mondta, és mindenki indult a dolgára.

…

(Sam szemszöge)

Két hét telt el azóta, hogy Jake beszámolt a másik falkáról, és a vámpír haláláról. A kettőzött járőrözések alatt senki semmi furcsát nem vett észre, így a legtöbben úgy voltak vele, hogy már úgy se lesz semmi. Szerintem viszont még nem árt az óvatosság. Lehet, hogy ez egy vihar előtti csend.

Éppen ettük, mikor Jake bejött hozzánk.

- Nessie végre felébredt a kómából. Rosalie temetését alkonykor tartják. Én mindenképpen szeretnék elmenni, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele.

- Természetesen én is elmegyek, és aki még szeretne, elbúcsúzni tőle. Szólok a többieknek, és alkonykor találkozunk a házatok előtt.

- Rendben. - mondta Jacob, majd kiment.

A nap folyamán megkérdeztem, hogy ki akar jönni, és Jacobbal együtt 12 farkas jön. Elmentem a virágboltba, és mindenkinek vettem egy szál virágot. Alkonykor mindenki átváltozott farkassá, a szájába vett egy virágot, és együtt elindultunk a temetés helyszínére. Jake tudta, hogy hol lesz,ezért őt követtük.

Mielőtt kiértünk volna a fák közül, valaki morogni kezdett, valószínűleg Emmett. A katasztrófa elkerülése érdekében gyorsan üzentem Edwardnak.

Edward! Sam vagyok és még pár farkas. Csak szeretnénk mi is elköszönni Rosalie-tól.

-Emmett, nyugi!- hallottam meg Edward hangját. - Ez csak Jacob és a falkája. Békés szándékkal jöttek.

Emmett nem szólt, csak egy kicsit arrébb ment a sírtól. Ő sem akart bajt. Mi sorban bedobtuk a virágokat, amit hoztunk. És elbúcsúztunk tőle.
Nem igazán ismertem Rosalie-t, de talán ő ilyen volt, mint ez a hely. Bár nekem kicsit túl sok volt a virág, de azért szép volt.

Nem is zavarunk tovább, csak ennyit szerettünk volna.


Mindenki fejet hajtott, majd vonyítottunk egyet, és visszaindultunk La Push felé.

Mikor visszaértünk, eljött a váltás ideje, és rajtam volt a sor a járőrözésben. El is indultam Seth-tel, Leah-val és egy másik farkassal. Már pár órája kint voltunk, amikor megéreztem idegen farkasok szagát. Üzentem a társaimnak, akik hamar ideértek, és rögtön láttam rajtuk, hogy ők is érzik.

Kerítsük be őket! De ne csapjatok nagy zajt!

Mindent nagyon csendben csináltak és nem vettek észre minket. Nem nagyon figyeltek, pedig érezniük kellett volna minket.
Láttuk, hogy ketten vannak. A méretük alapján fiatalok. Nem szívesen ölök meg másokat, de ha ártani akarnak a falkámnak, akkor sajnos meg kell tennem.

Már éppen jelet adtam volna a támadásra, mikor az egyik rám nézett. A szemében félelem volt, és keresztbe rakta a lábát, ami azt jelenti nálunk, hogy mondandója van.

Egyelőre nem támadunk. Valamit mondani akarnak, és szerintem joguk van a szóláshoz. - adtam ki a parancsot.

Sam, biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezte Leah. Ő mindig mindenkivel ilyen bizalmatlan.

Nagyon remélem, hogy nem élnek vissza a bizalmammal. Más farkasokat nem érzek a közelben, és lehet hogy csak véletlenül tévedtek erre.

Intettem a fejemmel az idegeneknek, hogy változzanak át és én is elrohantam átváltozni.



Mikor visszaértem, csak az egyik volt átváltozva, meztelenül állt, oda mentem Seth-hez, és elkértem tőle a ruhát és odaadtam neki.
Utána egymásra néztek, és vonakodva bár, de átváltozott a másik farkas is. Ekkor megértettem, miért nem akart átváltozni. Egy lány volt, aki próbálta takargatni magát. Leah-t megkértem, hogy adja oda a ruháját, aki szerencsére megtette. Biztos meglepte, hogy ő is lány, és megszánta őt.

- Kik vagytok?- kérdeztem tőlük.

(Abigail szemszöge)

Ezt nem hiszem el! Bruce már megint talált egy vámpírt. Annyira unom már, hogy folyton vámpírokat ölünk. Tudom, hogy az ellenségeink, és el kell pusztítanunk őket, de én nem élvezem az ölést. Ahogy az öcsém, Ned se.

Ellenben az Alfánkkal, Bruce-szal. Évek óta vámpírokat öl.

Egy vámpír! A megszokott stratégiával támadunk! Gyerünk! – hallottam meg a parancsot. Nekem viszont nem volt kedvem egy újabb öldökléshez. Gyorsan kellett cselekednem. Intettem Nednek, és elfutottunk a másik irányba.

Szerencsénkre Bruce és a többi farkas annyira vérszemet kapott, hogy nem tűnt fel neki, hogy mi nem követjük őket. Egyelőre… De bármikor feltűnhet nekik, hogy mi nem vagyunk ott Neddel.

Össze-vissza futottunk, hogy nehezen tudja követni a szagunkat. Már pár órája futottunk, amikor elértünk egy vízeséshez. A vízesés mögött volt egy barlang. Beugrottunk, majd visszaváltoztunk emberi alakba. Volt nálunk ruha, így felvettük.

-Abigail, most mihez kezdjünk?

- Nem tudom Ned. A falkához már nem mehetünk vissza, viszont sokáig itt sem maradhatunk, mert előbb-utóbb ránk találnának.

-Én félek.

-Ne félj! Minden rendben lesz. Most még biztonságban vagyunk.- próbáltam magabiztos lenni, hogy ne érezze, hogy én is félek.- Most viszont szerintem próbáljunk meg aludni egy kicsit, mert hosszú nap volt ez a mai.

Nagy nehezen elaludtunk. Mikor felébredtem, Ned még aludt. Elmentem keresni valami reggelinek valót. Találtam bogyókat, és egy kis gyümölcsöt. Állatot nem tudtam elfogni, mert nem akartam farkas alakban lenni. Mire visszaértem, Ned már ébredezett. Megettük a nem igazán tápláló bogyókat, és beszélgettünk.


Négy-öt naponta búvóhelyet változtattunk. Már két hete annak, hogy elhagytuk Bruce-ékat. Azonban hivatalosan még mindig a falkához tartoztunk, mert egyikünk se tudta, hogy kell kilépni.

Éppen egy új helyet kerestünk Neddel –farkas alakban- amikor megéreztük a farkasok szagát. Megijedtem, hogy Bruce-ék megtaláltak, de ezek idegenek voltak. Négyen voltak a szagok alapján.

Megálltunk ott, ahol voltunk, és láttuk, hogy bekerítettek minket. Ránéztem arra, amelyiket az Alfának sejtettem, és félelemmel a szememben keresztbe tettem a lábaimat. Egy régi legendából úgy hallottam, hogy ilyenkor meg kell hallgatniuk minket.

Ned szorosan odabújt hozzám, és éreztem, ahogy reszket a félelemtől.

Körülbelül egy perc múlva a nagy farkas intett a fejével, hogy változzunk át. Most még jobban megijedtem, mivel egyik nap elszakítottam a ruhámat, ezért is jöttünk most farkas alakban. Én nem akarok átváltozni. Teljesen zavarba voltam. Legszívesebben elfutottam volna, de azt nem tehetem meg Neddel. Ő már átváltozott és az Alfa is visszajött. Az Alfa adott neki ruhát, majd Ned rám nézett. Láttam a szemében, hogy arra vár, hogy változzak át, mert nagyon fél, és nem tudja, hogy mit csináljon. Ez erőt adott ahhoz, hogy megtegyem.
Próbáltuk takargatni magam. Észre se vettem, hogy az egyik farkas adott nekem egy ruhát. Hálásan néztem rá, és megköszöntem. Rögtön fel is vettem. Már is jobban éreztem magam. Egy kicsit megnyugodtam.

- Kik vagytok? – kérdezte az Alfa

- Én…én Abigail Lupetto vagyok ő pedig az öcsém Ned.

- Mit kerestek itt? Ez a mi területünk. Nem éreztétek?

- Sajnáljuk, mi nem tudtuk, megszöktünk a falkánktól és csak menekültünk előlük. Azt hittük, hogy ők találtak meg minket.

- És miért szöktetek meg?

- Mert az Alfánk folyamatosan vámpírokat akart ölni, és nekünk elegünk lett ebből. Sajnos hivatalosan nem tudunk kilépni, mert nem tudjuk, hogy kell.

Egy ideig senki nem szólt semmit, jelét sem adták, hogy itt vannak.

- Kövessetek! – mondta a férfi, majd visszaváltozott, majd elfutottak, hogy átváltozhassunk.
Ennek nagyon örültem. Levettem a ruhát, nem akartam széttépni és átváltoztam. Ned követte a példámat.

Most mi lesz velünk?- kérdezte Ned és láttam rajta, hogy fél.

Nyugi, nem lesz semmi baj, ha bántani akartak volna, már megtették volna.

Nem nyugodott meg teljesen tőle, de most már hajlandó volt követni őket. Egy falu szerűségbe vezettek minket. Mikor odaértünk, egy férfi állt előttünk, és az Alfa. A másik 3 farkas pedig elrohant, gondolom felöltözni.

Elfordultak, és mi is átváltozunk.

- Én Sam vagyok, ő pedig Jacob. – mondta az Alfa. – Mit kerestek errefele?

- Nem akartunk semmi rosszat, csak egy megfelelő helyet kerestünk, ahol élhetünk. Ha nincs ellenetekre, akkor mi mennénk is tovább.

-Azért nem engedünk el titeket olyan könnyen. Honnan tudhatnánk, hogy nem csak kémek vagytok?

Gondoltam, hogy nem fog könnyen menni, de azért reméltem, hogy elengednek.

- Hinnetek kell nekünk. Nem hazudunk.- kezdtem megint félni. Mi van, hogy ha mégis megölnek minket? Engem megölhetnek, csak Ned tudjon elmenekülni. De azért még én sem szeretnék meghalni.

Eközben ide ért egy lány és egy férfi, nem tudtam, hogy kik ezek.

- Leah, menj és hívd ide Ericet. Ő majd megmondja, hogy hazudtok-e.

(Sam szemszöge)

Nem nagyon tudom, higgyek-e nekik. Őszintének tűnnek, de mi van, ha csak jó színészek? Majd Eric megmondja. Nem tudom, hogy csinálja, de felismeri, ha valaki hazudik. Olyasmi, mint a vámpíroknál a képesség. Eddig még egy farkasnak sem volt. Nagyon érdekes. Carlisle rögtön meg akarta tudni, hogy ez mitől lehet…

Pár perc múlva megjött Leah Ericcel együtt.

-Mi történt Sam? Miért hívattál? Ők kik?- kezdte, amint észrevette az új jövevényeket.

- Majd később Eric. Most a segítségedre lenne szükségem. Abigail, lennél szíves még egyszer elmesélni a történeteteket? Eric, te pedig tudod, hogy mit csinálj.

Miután Abigail újra elmesélte a történetet, Erichez fordultam.

- Nos? Igazat mondtak?

- Nem éreztem hazugságot. Szerintem őszinték voltak.

- Köszönöm a segítségedet Eric.

Rájuk néztem, és még mindig idegesnek tűntek, nem értem, hogy miért. Valamit titkolnak talán?

- Mi a baj? Miért vagytok ennyire idegesek? Valamit nem mondtatok el?

- Nem… csak… öhm… - látszott, hogy nem tudja, hogy hogyan mondja el, ezért bátorítóan néztem rá, hogy nem kell félnie, legalábbis most még nem. – Ugye nem akartok megölni minket?

- Nem, amíg nem adtok rá okot… De most mi legyen velük? – fordultam a többiekhez, hátha van valami ötletük.