VIII.Fejezet - A döntés

Hosszú várakozás után végre elkészült a 8. fejezet. Eléggé elfoglaltak voltunk mostanában mindketten, ezért volt a csúszás. Igyekszünk, hogy ez ne nagyon forduljon elő többször. Reméljük tetszeni fog a fejezet. És még egyszer bocsi a késésért!!!

((Jacob szemszöge)

Olyan hülye vagyok, hogy ez csak most jutott eszembe! Annyi minden történt, hogy ki is ment a fejemből.

- 2 napja járőrözés közben összefutottunk két farkassal. Kiderült, hogy abba a falkába tartoznak, amelyik megölte Rosalie-t. – mindenki felszisszent, de leghangosabban Edward és Emmett. Már éppen kezdték volna leordítani a fejemet, ezért gyorsan folytattam. – Nyugodjatok meg, beszéltünk velük többször is, és mára már szinte biztos, hogy véglegesen elhagyták azt a falkát. Sőt, csatlakozni akarnak hozzánk.

- És ha ez az egész egy trükk? Mi van, ha csak azért jöttek ide, és adták elő ezt a mesét, hogy kémkedjenek? Mi van, ha átverés az egész? – kérdezte Emmett dühösen és láttam rajta, hogy mindjárt rám ugrana.

Védekezőn felemeltem a kezem.

- Hé! Azt hiszed nem gondoltunk erre? Valaki mindig van velük, átváltozni nem változhatnak át, hogy szóljanak a társaiknak, mivel még hivatalosan a másik falkához tartoznak. De szerintem ártalmatlanok. És még segíthetnének is. Elég időt töltöttek velük, hogy kiismerjék a harctechnikájukat.

Egy percig senki nem szólt, valószínűleg mindenki elmerül a gondolataiban. Körbe néztem és láttam, hogy mindenkinek tetszik az ötlet, kivétel persze Emmettnek. Megértem, hogy mért nem akar segítséget kérni tőlük. A csöndet végül Edward törte meg.

- Találkozhatnánk velük? Jó lenne megismerni őket közelebbről.

Az egész falka ránézett Sam-re. Ebben a kérdésben csak ő dönthet.

- A határon nem jöhettek át, de a határvonalnál találkozzunk 3 óra múlva. Így megfelel?

- Rendben. Ott találkozunk.- mondta Carlisle és mi visszaindultunk La Pushba mindent elintézni.


(Ned szemszöge)

Már lassan két napja vagyunk Abby-vel La Pushban. A legtöbben még mindig távolságtartóak, de szerintem kezdenek bízni bennünk. Már egy barátot is szereztem. Kicsit idősebb volt nálam. Seth-nek hívják, és már az első nap éreztem, hogy jó haverok leszünk. Abigail-nek nem ilyen egyszerű, hisz a legtöbb vérfarkas fiú, az egyetlen lány alakváltó, Leah pedig hozzá se szól. Ő se nagyon bízik bennünk, de remélem ez nem lesz mindig így. Abigail megérdemli, hogy legyen egy jó barátja. Eddig még sose volt neki… Mindig egyedül voltunk csak mi ketten voltunk mindig.

- Ned gyere le, csináltunk pár szendvicset neked. – kiabált nekem Abigail.

Emily viszont nagyon kedves, most is Abbyvel készítenek vacsorát. Úgy látom jó barátnők lettek.
Nála és Samnél lakunk jelenleg.
A főztje kiváló, és szerintem ő az egyetlen, aki feltétel nélkül bízik bennünk. De ez a szám növekedni fog… remélem.

Megbeszéltem Sethel, hogy átmegyek hozzájuk délután négykor mindennap.
Most nem voltak sokan a faluban, mert valami Cullenékhez mentek. Fogalmam sincs kik ők. Félúton jártam Clearwater-ék házához, mikor Samék visszajöttek. Már ember alakban voltak. Jacob rám kiáltott.

- Ned! Menj vissza Sam házába, és nemsokára ott találkozunk. Abigail ott van?

- Igen. De Jake, mi történt?

- Majd ott elmondom! 5 perc múlva ott leszünk.

Kezdtem megijedni. Mi történhetett? Tettünk valami rosszat? Lehet, hogy el akarnak küldeni. Azt nem tudnám elviselni.
Teljesen megijedtem. Olyan gyorsan visszarohantam a házba, mint még soha. Hirtelen rontottam be az ajtón, és Abigail felugrott ijedtében.

- Jesszusom Ned! A szívbajt hoztad rám. Mi történt? Alig pár perce annak, hogy elmentél.

- Jake…Cullenék… falka… - nem tudtam értelmesen beszélni. Egyrészt lihegtem, mert nagyon gyorsan vissza akartam érni, másrészt meg félek attól, amit Jacob akar mondani.

- Ned ebből egy szót se értek! Most szépen, lassan, mondd el, mi történt!

Vettem egy mély levegőt, és elmeséltem, mit mondott Jake.

- És semmi konkrétat nem mondott?

- Nem. De mindjárt itt…- ekkor Jake, Sam és még 2 farkas lépett be az ajtón - …vannak.

Odaléptem Abby mellé, aki már megszólalt volna, de Sam gyorsabb volt.

- Próbálom röviden, és érhetően elmagyarázni a lényeget. A Cullenék egy vámpírcsalád. Ők nem olyanok, mint a többi vámpír, ők csak állati vérrel táplálkoznak. Kötöttünk velük egy szerződést, hogy nem bántjuk egymást, míg valaki meg nem szegi az egyezséget. Ez eddig mind szép és jó, de most jön a lényeg. A régi falkád elrabolta az egyik vámpír pár lányát. Bosszút akarnak állni, amiért az egyik Cullen megölte a társaikat. Valószínűleg azt hiszik, ti is meghaltatok, ezért fogalmaztak többes számban. Na már most Emmettet – így hívják a vámpírt, aki megölte a farkast- át kéne adnunk nekik, cserébe Nessie-ért. Érthető okokból ezt nem szeretnénk, így harcolnunk kell. Itt jöttök ti a képbe. Mivel ti ahhoz a falkához tartoztatok, így tudjátok, hogyan harcolnak, milyen stratégiával. A segítségetekre van szükségünk. Értetek mindent?

Mindkettőnknek leesett az álla. Vérfarkasok jóban vannak vámpírokkal? Bruce-ék embert, illetve vámpírt raboltak? Segítenünk kéne vámpíroknak? Az ellenségeinknek? És forduljunk Bruce és a falkája ellen? Már nem tartozunk közéjük, de ha megtudnák, hogy elárultuk őket, megölnének minket. Gondolkodás nélkül. Ezt én nem tartom jó ötletnek. Nem kéne ellenszegülni Bruce-éknak. Ráadásul vámpíroknak segítenénk. Nem értem miért segítünk nekik? Ez teljesen abnormális dolog. Mi a vámpírok ellen vagyunk, nem velük.

Ránéztem a tesómra és láttam, hogy gondolkodik. Mikor már vagy három percig nem szólaltunk meg, Jacob megtörte a csendet.

- Tudjuk, hogy ez elsőre egy kicsit soknak tűnik, de hagyunk gondolkodási időt. Mi – és most a Cullenek nevében is nyilatkozhatok- nagyon hálásak lennénk, ha segítenétek nekünk. Ha megteszitek, akkor még a falkánkhoz is tartozhatnátok, ha szeretnétek. És mindent megmagyarázunk, ha valamit nem értetek.

- De…de hát mi még Bruce falkájához tartozunk hivatalosan és ha segítünk nektek rájönnek. – mondta Abby

- Ez ki is ment a fejünkből. Majd tábortűznél bejelentjük a fejleményeket a többieknek és elmondom, hogy tudtok kilépni az előző falkátokból.

- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? – kérdeztem félve és Jacob olyan dühösen nézett rám, hogy megijedtem és kicsit hátrébb álltam, de azért folytattam, csak sokkal halkabban, mint eddig. – Hiszen elvileg az ellenségeink.

- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondta Abby gyorsan, gondolom látta, hogy nézett rám Jacob.

- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam, és kiléptek a házból.

(Abigail szemszöge)

- És mégis miért kéne segítünk a vámpíroknak? –kérdezte Ned félve, aztán valamiért egy kicsit, megindult felém. Ezt akkor csinálta, mikor valami megijesztette. Kiskora óta így reagál minden rémisztő dologra. De vajon most miért? Csak egy egyszerű kérdést tett fel, amire én is szeretném tudni a választ. Felnéztem a többiekre, mert eddig a gondolataimba merülve néztem a földet. Ekkor megláttam Jake szemében azt a dühöt, nem értem mi történhetett. - Hiszen elvileg az ellenségeink

- Kettesben maradhatnánk egy kicsit az öcsémmel? Sok mindent meg kell beszélnünk. – mondtam gyorsan, nehogy valami történjen.

- Ez csak természetes. Akkor a tábortűznél, 1 óra múlva - mondta Sam,úgy látszik ő is így gondolta, mert kis is mentek házból.

Mikor magunkra maradtunk, úgy éreztem, le kell ülnöm. Túl sok információ volt ez így egyszerre.

- Nah öcskös, mit gondolsz? – kérdeztem tőle egy kicsit viccesebben, mit ahogy a helyzet kívánja, mert láttam Neden, hogy nagyon megijedt.

- Hát… nem is tudom. – kezdte egy kicsit dadogva, majd ő is leült velem szembe - Én szeretnék, tényleg szeretnék csatlakozni ehhez a falkához, de félek szembeszállni Bruce-szal és a falkájával. Mindketten tudjuk, mire képesek.

- Ugyanígy érzek én is. Szeretnék segíteni nekik, de mi van, ha hiába az egész? Ha Bruce rájön, minket… - nem akartam teljesen megrémiszteni szegényt, úgyhogy nem folytattam.

Nem nagyon tudott erre mit válaszolni. Nagyon nehéz kérdésben kellett döntenünk. Egy ideig mindketten a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva, majd egymásra néztünk. Tekintetéből mindent kiolvastam.

- Akkor megvan a válasz. Remélem ez a helyes döntés.

Ned csak bólintott, majd az órájára nézett.

- Lassan indulnunk kellene.

Már el is telt egy óra? Ennyire elment volna az idő? Észre se vettem.

- Rendben. Menjünk.

Ned vállát átkarolva sétáltunk a tábortűzhöz.
Szinte már mindenki ott volt, a tanács és mindegyik farkas négy kivételével. Ránéztem Nedre, láttam rajta az elszántságot. Régen láttam már ilyennek.
Még nem értünk oda teljesen, amikor Sam elénk jött.

- Nah? Sikerült döntésre jutnotok?- kérdezte.

Bólintottam, és leültem egy szabad helyre. Mindenki beszélgetett a mellette ülővel addig, amíg vártunk a hiányzókra. Mikor megérkeztek, Sam felállt.

- Mint tudjátok, néhány napja La Pushban vannak a Lupetto testvérek. Abigail és Ned otthagyták a régi falkájukat, azok viselkedése és életmódja miatt. A mai napig abban reménykedtünk, hogy az a falka már elment. Azonban ma elrabolták Renesmee Cullent, Jacob bevésődését. – néhányan felmordultak, én meg teljesen ledöbbentem. Jacob bevésődése, egy… egy… vámpír? Most már mindent megértettem. Sam nem törődve velük folytatta - Az elrablók jelentkeztek, és Emmett Cullent kell odaadnunk nekik váltságdíjként. Aki nem tudná, annak mondom, hogy ő volt az, aki megölte egy társukat.

Egy kis szünetet hagyott, majd folytatta.

- Abigail és Ned segíthet nekünk győzni az ellenséggel szemben, de a döntést rájuk bíztam. Nos, - fordult felénk- hogy döntöttetek?

Felálltam, hogy jobban lássanak és halljanak.
Vettem egy nagy levegőt és becsuktam a szemem.
Hajrá Abby! Menni fog, nem kell félni, nem lesz semmi baj, nem fognak bántani.
Majd kifújtam és ránéztem mindenkire egyesével. Jó sokan voltak, és kíváncsian várták, hogyan döntünk.

- Az öcsémmel sokat gondolkodtunk. Ez alatt a pár nap alatt megszerettük a la pushiakat. Sőt, nagyon szeretnénk hozzátok tartozni. Azonban tudjuk mire képes az előző Alfánk, ha bedühödik. – megrázkódtam az emlékek hatására. - Márpedig kétségkívül dühös lesz, ha megtudja, hogy mi életben vagyunk, és elárultuk őt. Szeretnénk segíteni nektek és… ezzel a vámpíroknak is, de félünk Bruce haragjától.

Egy pillanatra szünetet tartottam, és körülnéztem. Csalódott arcokat láttam.

- Abigail. Ha csak erről van szó, hogy az ex Alfád haragjától félsz, akkor megnyugtatlak, mi meg tudunk védeni titeket. Nagy valószínűséggel túlerőben vagyunk, velük szemben. Csak meg kell ismernünk a stratégiáikat, és onnantól gyerekjáték lesz.

- Hát… nem is tudom…- Ránéztem Nedre, aki kicsit habozott, de bólintott. Ha ő szeretne segíteni, rajtam nem múlik, mivel én így is akartam segíteni, csak hát… – Rendben van. Segítünk nektek amiben tudunk, viszont…- nem tudtam befejezni amit akartam, mert örömujjongás kezdődött, amint kimondtam, hogy segítünk.

- Csssssssssssssssss!!!- csitítgatta Sam a többieket. – Azt hiszem Abigail szeretne valamit mondani még.

Mikor nagyjából elhallgattak, megszólaltam.

- Neddel szeretnénk csatlakozni a falkátokhoz, ha nem túl nagy kérés. Így sokkal könnyebb kommunikálni és magyarázni és akkor ők se tudják meg.

Sam ránézett a falkatagokra, akik bólogattak. Megnyugodtam. Hálásan néztem rájuk, remélem most már bíznak bennünk, és nem fognak minket átvágni, úgy mint…

- Semmi akadálya annak, hogy csatlakozzatok.

- Köszönjük.- mondtam, és örömömben átöleltem Nedet, és körbeforgattam. De aztán eszembe jutott valami.

- Hogyan tudnánk kilépni a falkájukból?

- Nagyon egyszerűen, minden rendben lesz. Gyertek el hozzánk, ott csönd van, és elmondom, mit kell tennetek.

Mikor elértünk Sam házához, bementünk, és leültünk a kanapéra Neddel. Sam elénk ült le a földre.

- Ember alakban egy kicsit nehezebb, de nem lehetetlen. Próbáljatok meg mindent kizárni a fejetekből, és koncentráljatok arra, hogy elhagyjátok Bruce falkáját, és csatlakoztok a miénkhez. Erősen koncentráljatok erre, hogy sikerüljön.

Nem szólt senki semmit, én is próbáltam arra összpontosítani, amit Sam mondott. Egy idő után éreztem, hogy fáj a fejem. Éreztem, hogy mellettem Ned elveszti az eszméletét, és ezután elájultam én is.

Mikor magamhoz tértem- nem lehetett több két percnél-, Sam még mindig a kanapé előtt ült, és minket nézett.

-Gratulálok! Most már hozzánk tartoztok. Minden rendben lesz, de most mennünk kell.Még nagyon sok dolgunk van, és az idő kevés. Egyetek pár falatot, és utána találkozunk a falu központjában. Sok mindent meg kell beszélünk.

- Rendben.- mondtuk egyszerre Neddel.

Boldog voltam, hogy végre Sam falkájába tartozunk, bár tudtam, hogy a neheze még csak most jön.