I. Fejezet - Vadászat és kín

(Emmett szemszöge)

Már egy ideje futottunk az erdőben és közben próbáltam vigasztalni az én Rosie-mat, de most úgy tűnik, nem nagyon akar megbékélni.

-Rose ne haragudj, de teljesen feldobódtam a játéktól, és nem tudtam gondolkodni. Felvettem az első pólót, amit találtam… Jaj Rose ne haragudj már ennyire!- mentem oda hozzá és adtam volna neki egy csókot, ha nem fordítja el a fejét.

-Én most szarvasra vágyom, te meg menj és keress egy medvét, vagy amit akarsz!

Jól van, ha ennyire hajthatatlan, akkor majd eszek egy medvét, és kitöltöm azon a dühömet. Így kettéváltunk.
Akkor még nem gondoltam semmi rosszra…

Futottam egy rövid ideig, amikor megéreztem azt a fenséges illatot. A MEDVÉM! Nyami-nyami. Rohantam, hogy minél előbb megtaláljam, mert egy kicsit kezdtem szomjas lenni.

Mikor megláttam, akkor lelassítottam és elkezdtem lopakodni a fák és a bokrok között. Nem akartam egyből megölni, mert akkor oda a szórakozás, ezért úgy döntöttem, kicsit játszadozok vele.

A medve, mikor megérezte a veszélyt, két lábra állva csapkodott össze-vissza és kereste a veszély forrását, ami jelen esetben egy fa tetején volt. Gyorsan elé ugrottam, és hagytam, hogy megpróbáljon megölni, ami lehetetlen, legalábbis neki. Nagy mancsával a földhöz vágott. Mosolyra húzódott a szám, amikor azt hitte, hogy meghaltam. Fölém hajolt és elkezdett szaglászni. Biztosan azt hitte, hogy meghaltam, de hát nagyot tévedett. Megfogtam a nyakát, és jó messzire eldobtam. A medve már rájött, hogy félnie kéne tőlem, de még így sem adta föl. Még játszadoztam vele, de már kezdett kicsit uncsi lenni. Ez a medve sosem akar elmenekülni?

-Hát ezek a mai medvék… - röhögtem.- Na jól van macikám. Te kezdesz unalmassá válni. Szóval… utolsó kívánság?

-Brumm!?- mondta a Maci Lacikám.

-Hát sajnálom, ebben nem tudok segíteni, szóval viszlát.
Ekkor hallottam egy sikítást… Rosalie…

(Rosalie szemszöge)


-Rose ne haragudj, de teljesen feldobódtam a játéktól, és nem tudtam gondolkodni. Felvettem az első pólót, amit találtam. Jaj Rose ne haragudj már ennyire.

Annyira édes, ahogy próbálkozik!! Este majd engedek neki és a kibékülés édes lesz. De most még folytatnom kell ezt…

-Én most szarvasra vágyom, te meg menj és keress egy medvét, vagy amit akarsz!-mondtam, és elrohantam abba az irányba, ahol szarvasokat éreztem.

Nem is kellett sok idő ahhoz, hogy megtaláljam a zsákmányt. Három szarvas volt a tisztáson, éppen legelték a füvet. Óvatosan megközelítettem őket, és rávetettem magam az egyikre. Mivel nagyon szomjas voltam hamar végeztem vele, és már éppen szaladtam volna a másik után, amikor megéreztem őket.

A szagok alapján öten voltak. Mélyen beleszippantottam a levegőbe, és megállapítottam, hogy ezek nem a La Push-i farkasok. Mit keres egy másik falka a környéken?

Nagyon gyorsan közeledtek. Futni már értelmetlen lett volna. Így csak támadó pozícióba álltam, és vártam őket, közben hangosan morogtam. Hirtelen az egyik farkas felém ugrott…

Morogtam egyet, és eldobtam. Azonban jött egy másik. Sikítottam egyet, reménykedve, hogy Emmett meghallja.

Védekeztem ellenük, de kettő közülük letepert a földre, a harmadik pedig belém harapott. A farkas közben folyamatosan harapdált, ahol csak tudott… Próbáltam lelökni magamról, de nem sikerült. Ezek túl erősek voltak. Mindent megpróbáltam, de már nem volt sok erőm. Sikítottam még egyet, de ez már közel sem volt olyan hangos, mint az első, mert legyengültem.

Ekkor meghallottam Emmett morgását és láttam, ahogy az egyik farkast megöli. Azt hiszem azt, amelyik belém harapott, de nem vagyok benne biztos mert már alig bírom nyitva tartani a szemem. A többi farkas is Emmettre támadtak.

Gondolatban próbáltam üzenni Edwardnak. Edward!! Edward!! Ha hallasz segítsetek! A baseball tisztás közelében vagyunk, és ránk támadtak. Félek, hogy Emmett nem bír velük…

Remélem meghallotta.

Eközben Emmett próbálta megölni a többi farkast. Hallottam, ahogy eltörött pár csont. Remélem Emmettnek semmi baja nem esik. Én percről percre gyengébbnek éreztem magam.

Emmett elkergette azt a két farkast akik még életben maradtak Várjunk csak! Csak hárman voltak itt? Eredetileg öten voltak… Hol lehet a másik kettő?

Már úgyis mindegy. Emmett elkergette őket. Én Hősöm! Rámosolyogtam Emmettre. Ideszaladt hozzám. Nem festett túl jól. Biztos nagyon aggódik értem. Remélem neki semmi baja nem esett. Aggódva pillantottam rá,de nem láttam rajta sérüléseket. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.

-Rose tarts ki! Üzentem Edwardnak és jönnek. Carlisle mindjárt itt lesz, és segíteni fog. Bírd ki Rosie! Életben kell maradnod!

-Emmett! Ha nem élném túl, tudnod kell, hogy nem haragszom rád és szeretlek!

-Ne mondj ilyet Rose! Túl fogod élni! Túl kell élned! Nem hagyhatsz itt engem! Én is szeretlek!

-Emmett ... nem csak három farkas volt. Öten voltak. Vigyázzatok majd velük!

-Most ne gondolj erre drágám! Légy erős!! Ki kell tartanod! Ne add fel!

Éreztem, hogy nem bírom tovább. Utoljára megszorítottam a kezét és utolsó erőmmel még ezt suttogtam:

-Em… Emmett… Szeretlek! Légy… Boldog!

És aztán elsötétült minden…

(Emmett szemszöge)

Mikor meghallottam Rosalie sikítását, elkezdtem rohanni abba az irányba, ahonnan Rose-t hallottam. Már majdnem ott voltam, amikor megéreztem azt az orrfacsaró bűzt, de ezek nem a Quileute farkasok voltak.
Ekkor megint meghallottam Rose sikolyát, de már erőtlenebb volt. Még gyorsabban kezdtem futni. Aztán kiértem a tisztásra…

Láttam, hogy Rosalie a földön fekszik, két farkas rajta, és egy harapdálja. Elkaptam azt, amelyik bántotta, és kitörtem a nyakát. Mikor a másik két farkas meglátta, hogy megöltem a társukat, otthagyták Rose-t és nekem támadtak.

Harcoltam velük, de ezekkel nem volt olyan könnyű végezni, mint az elsővel. A két farkas egyszerre ugrott rám, de sikerült az egyik elől kitérnem, akit amilyen gyorsan csak tudtam, elröpítettem olyan messzire, amennyire erőmből telt. Ha jól hallottam eltörött valamije. Remélem a gerince volt. Morogtam és újra felvettem a támadóállást. A másik közeledett, de nem ugrott rám, gondolom várta, hogy ideérjen a másik kiskutyus. Ördögien elmosolyodtam és rá ugrottam én. Eltörtem az egyik mancsát.

Ez után a farkasok elfutottak, gondolom megfutamodtak. Ilyen farkasokat még nem láttam, inkább elfutnak, mint sem megöljenek? Nem sok esélyük lett volna. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy utánuk megyek, és megölöm őket, de aztán meghallottam Rose nyögéseit.

Gondolatban gyorsan üzentem Edwardnak, megmondtam, hol vagyunk, és hogy Rosalie megsebesült. Ezután odaszaladtam a kedvesemhez.

-Rose tarts ki! Üzentem Edwardnak és jönnek. Carlisle mindjárt itt lesz, és segíteni fog. Bírd ki Rosie! Életben kell maradnod!- mondtam neki, és ha tudtam volna sírni, akkor már nem látnék a könnyeimtől.

-Emmett! Ha nem élném túl, tudnod kell, hogy nem haragszom rád és szeretlek! - hangja már szinte suttogó volt. Edward siessetek kicsit jobban!!!

-Ne mondj ilyet Rose! Túl fogod élni! Túl kell élned! Nem hagyhatsz itt engem!

-Emmett ... nem csak három farkas volt. Öten voltak. Vigyázzatok majd velük! – ha nem lennék vámpír,már nem is hallanám,amit mondd.

-Most ne gondolj erre drágám! Légy erős!! Ki kell tartanod! Ne add fel!

Szorítottam a kezét folyamatosan, egyszer csak visszaszorított, és feléledt bennem a remény.

-Em… Emmett… Szeretlek! Légy… Boldog!- suttogta és lehunyta a szemét.

- Ne!!!! Rose!!!! Én is szeretlek!!! Nem hagyhatsz itt! – De kedvesem már ezt nem hallotta.
- Elment… - suttogtam - Elment… -ordítottam- Ezt nem tudom felfogni!- suttogtam magam elé, majd ráborultam Rose testére, és felordítottam fájdalmamban.