XIII.Fejezet- Különös események 1.

Ez a feji nem lett hosszú, de ha írtok nekünk sok sok kommit, akkor kaptok jó hosszú fejit hétvégén. + ajándék. Jó olvasást!

(Abigail szemszöge)

Tegnap sikeresen zárult a nap. Nessie-t megtaláltuk, Bella egy kicsit megnyugodott, hogy jól van és ma fogja visszakapni. Emmett-re akarják kicserélni. Nem értem miért kell még várni, így is elég nagy a baj. Egy depresszióst akarnak odaadni egy olyan valakinek, aki meg akarja ölni. Nem valami jó ötlet, de nem szóltam egy szót se. Az ő döntésük.

Egyébként pontosan dél van. Már ott vannak a tisztáson. Várják őket. Remélem minden rendben lesz. Ideges vagyok, mert nem tudok semmit. Nem értem miért nem mehettünk oda. Ha jól elbújtunk volna, meg se érezték volna a szagunkat. Még Sam sem ment oda. Ez csak még jobban zavar, mivel semmit nem tudok, hogy mi történik ott. Ha Brucék-nál lesz Emmett, akkor hívnak minket és megszervezzük a rajtaütést.

- Abby nyugodj meg! Én leszek tőled ideges. – szólalt meg Ned, és most vettem észre, hogy már fel-alá járkálok. – Ülj le! Minden rendben van.

- Igazad van! – mondtam bólintva és leültem mellé az ágyra

Még mindig Sam-éknél lakunk, de tegnap este találtam egy újságot, amiben észrevettem pár hirdetést, Forks másik végén. Elég messze van, de ha máshol nem találunk jó lesz az is.

Mikor hívnánk már minket? Nem értem mi tart eddig…

- Abigail! – szólt rám Ned és lefogta a lábamat, mert elkezdtem idegesen rázogatni, mint ahogy mindig teszem.

- Értem megnyugszom. – mondtam hangosan, hátha úgy én is el tudom hinni. – Találtam egy eladó lakást, a város másik végén. – mondtam, hátha így el tudom terelni a figyelmemet.

- Olyan messze? – nyögött fel Ned. Megértem, nem kéne ilyen messze elmenni tőlük.

Megint a gondolatainkba merültünk, de mielőtt újra idegeskedhettem volna, hallottam, ahogy lent megcsörrent a telefon, majd amint Sam letette, már hívott is le minket, mert Cullenek háza közelében lévő tisztáson fogunk találkozni.



Hamar odaértünk, és kint vártak ránk a fiúk. Jacob bement Nessie-hez, mi pedig kint maradtunk négyesben. Sam, Seth, Ned és én. A többiek mindent elrendeztek.

A farönköket egy kör alakban helyezték el. Visszaváltoztunk emberré, mert csak így tudjuk megcsinálni. Sam és Seth farkasként maradtak, hogy közben kapcsolatban legyenek a többiekkel. Jobban tudjuk majd látni a helyszínt, ha több energiát kapunk.

Itt volt mind a hat hozzávaló és a személyes tárgy.
Először a rózsaszirmokat elhelyeztük egy kör alakban.
A rózsák szárát, egy négyszögben helyeztük el. Azokat a tüskéket, amelyek a szirmok felé álltak le kell vágni.
A rózsáknak különbözniük kellett színben, méretben, származási helyükben.
Az egyenlítőnél található homokot egy csillag alakban szórtuk szét a kör körül.
Az öt fajta falevelet a csillag szárai között helyeztük el
A csillag száraiba sós vizet öntöttünk, amit a Jordán folyóból kellett hozni.
Ezek után mindenkinek a hajából egy kicsit levágtunk és a négyszögbe dobáltuk.
Mindenből kettőt csináltunk.
Mindkettőnek a közepébe helyeztük Bruce nyakláncát és Emmett kulcstartóját.
Ezek jelképezték a szemeket. Egy mindenlátó szemnek lehetne elképzelni.
Én ültem az Emmettet kereső „szem” közepébe, Ned pedig a másikba.

- Rendben ezzel készen vagyunk. Most üljetek körbe és nyugodjatok meg, ne gondoljatok semmire.

Edward megfogta többiek kezét, jelezve, hogy kezdhetjük. Megfogtam Ned kezét és láttam, hogy a többiek is így tettek. Egyenesen Ned szemébe néztem, aki velem szemben ült.

Éreztem, hogy valami történik, mintha megnyílt volna az elmém. Nagyon furcsa volt… - gondoltam, és azt hiszem Ned is valami hasonlóra gondolt…

Kezdtem egyre intenzívebben érezni az illatokat.
Már csak az ő szemét láttam, semmi mást.
Rövid idő után füst kezdett el felszállni jelezve, hogy megtalálta.
Becsuktam a szeme, a füstöt pedig mélyen beszívtam.

Amikor kinyitottam, egy képet láttam a füstben. Egy erdő van előttem. Mögöttem pedig egy barlang. Ott nagyon sötét van, alig jutott be a fény, de kint világos volt még valamennyire. Látom Bruce-kat is.

Hmm… Vajon ő kicsoda? Még sohasem láttam! Egy fekete hajú lány. A bőre kicsit világos. Körülbelül akkora lehet, mint én, talán kicsit alacsonyabb. Logan-nel beszélget.
Látom már Emmettet. A földön fekszik a barlang szájánál.

Jézusom! Jól van? Miért fekszik ott? Bántották? Nem sok esélyt látok rá, hogy életben tartsák. Kivéve ha, tanítani akarnak rajta valamit. Megint új farkas csatlakozott hozzájuk?

Egy lány sétált mellé. Őt sem láttam még. Nagyon hasonlít ahhoz a másik lányhoz, csak idősebb lehet. Magasabb és világosabb a haja.
Megfogta Emmettet a nyakánál fogva, és elkezdte húzni a fák közé.

A füst eltűnt és Edward tekintetével találtam magam szembe, Ned pedig háttal állt nekem.

- Tudom, hogy hol van ez a hely. – mondta egy kicsit zavarodottan, majd Nedre nézett. Körülötte még mindig füst volt, de már egyre jobban halványodik, ami azt jelenti, hogy mindjárt ő sem fog mást látni, csak azt, ami itt van. – Beszélnünk kell. – súgta nekem, miközben visszasétált a helyére.

- Nem igazán tudom, hogy hova mentek. – mondta Ned nagyon zavartan. Nem értem mi folyik itt. – Te? – kérdezte, majd Edward mellé sétált.

- Tudom, hogy hova kell mennünk… először. – Az először szót, mellettem állva mondta, és csak én hallottam. – Gyertek, beszélnünk kell.

Csöndben követtük őt az erdőben, egy szót sem szólt, csak néha hátra nézett ránk.
Majd hirtelen megállt egy tisztás közepén.
Nem mondott semmit, csak leült a földre, és elkezdte tanulmányozni a kezét. Én is ránéztem, és egy apró kis kép volt a kezében.
Én se mondtam semmit, csak leültem, és elkezdtem tanulmányozni a kezét. Vagyis ami volt benne. Ned is ugyanígy tett.

Egy kicsi festmény volt, körülbelül akkora, mint egy fénykép. Egy vár volt rajta, előtte pedig három ember állt.

- Kik ezek? – törte meg Ned a csendet, kicsit rémülten.

Jobban megnéztem a képet, hátha észreveszek valami fontosat, amit eddig elkerül a figyelmem… Ezek… nem emberek…

- Vámpírok!? – osztottam meg velük is a felfedezésem. Edward bólintott. - Emberi vért isznak. –folytattam, mire újra egy bólintást kaptam válaszul.

- És… Mégis mit kéne róluk tudnunk? – kérdezte Ned egy kicsit félve… talán a választól.

- Gyere elő! – mondta Edward egy sóhaj kíséretébe.

- Bocs Edward, de talán tudok majd segíteni. – monda Jasper egy kis nyugalom hullámot küldve mindenki felé.

- Tudom- szólalt meg egy újabb sóhaj kíséretében.

- Mi történt, hogy ennyire össze vagy zavarodva?

- Ez – mondta a rövid, de mindent megmagyarázó rövid kis szót, és oda adta a képet Jaspernek.

- Nem értem. Ők hogy jönnek ide?

- Nem tudom, még nem jöttem rá. De valószínűleg nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk. – mondta Edward egy lemondó sóhaj kíséretébe, majd levette rólunk a szemét, és Jasperre nézett.

- De ebben miért lenne benne a kezük? Mit ártottunk nekik? – kérdezte Jasper felháborodva, majd újra a képre nézett, és elhajította. Ami véletlenül, vagy direkt, de előttem ért földet.

- Nem hiszem. Nem tudnak arról semmit sem, csak mi. – már nem figyeltem a beszélgetésre, tudom, hogy nem tudtam volna megfejteni ezt a titkos beszélgetést, ahhoz mindenről tudnom kéne, ami eddig történt.

Felvettem a festményt és elkezdtem nézni. Ned közelebb jött, és ő is ránézett.

- Minket is beavatnátok? – hívta fel magára a figyelmet Ned.

Gyönyörű festmény volt. Nagyon aprólékos volt, valószínűleg minden tökéletesen volt ábrázolva. A vörös szemük, amiben mintha a képen is folyna a vér. A hófehér bőrük, ami úgy néz ki, mintha megcsillanna a bőrük, ha rásüt a nap. A félig láthatatlan harapásnyom a nyakán. Tökéletesen kidolgozott festmény. Még soha nem láttam ilyet.

Szeretek festeni, és nagyon sokat tanultam a festéssel és a festőkkel kapcsolatban, de ilyen precíz munkát, még sohasem láttam. Ha találkoznék vele, akkor szívesen vennék tőle leckéket.

- Mint már magatoktól is rájöttetek, ők vámpírok. – bólintottam.

Mit gondoltok, kik vannak a képen? Várjuk a kommikat!!! ;)