XIV.Fejezet- Különös események 2.

(Edward szemszöge)

- Kik ezek? – törte meg Ned a csendet, kicsit rémülten.

Még mindig nem hallom a gondolataikat. Vajon miért? Most csak rájuk koncentrálok pedig.

Vajon miért volt Edward ennyire zaklatott? Ki kéne derítenem. Hátha tudok segíteni. – hallottam meg egy gondolatot nem túl messze innen.

- Vámpírok!? – Bólintottam Abigail ötletére - Emberi vért isznak. – megint bólintottam, de nem néztem fel rájuk, csak a képet néztem.

Vajon hogy keveredhettek bele?
Válasz helyett egy hasonló kérdést hallottam meg Jaspertől.

- És… Mégis mit kéne róluk tudnunk? – kérdezte Ned és arra gondolt, amit látott.

Egy várnak a terme. Benne a vámpírok a földön pár holttest, és az emberek próbálnak menekülni. Megpróbált nem rájuk gondolni, de csak ez járt a fejébe. Félt tőlük. Megértem. Elég félelmetesek tudnak lenni valakinek, aki éppen ezt akarja meg akadályozni.

- Gyere elő! – mondtam egy sóhaj kíséretébe Jaspernek, mert újra meghallottam a kíváncsi kérdését.

- Bocs Edward, de talán tudok majd segíteni. – monda Jasper és már éreztem is egy kisebb nyugalmat. Tényleg tud segíteni.

- Tudom.

- Mi történt, hogy ennyire össze vagy zavarodva? – kérdezte, és arra gondolt, amikor elrohantam és ezt a képet hoztam ki a házból.

- Ez – odanyújtottam Jaspernek a képet és Abby-éket néztem

- Nem értem. Ők hogy jönnek ide? – Gondolod, hogy ők is benne vannak?

- Nem tudom, még nem jöttem rá. De valószínűleg nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk. – mondtam sóhajtva, és ránéztem Jasperre

- De ebben miért lenne benne a kezük? Mit ártottunk nekik? – Nem volt nekik elég egy vereség? Most mit akarnak? Megint Nessie-t? Vagy… Talán tudnak róluk? – kérdezte Jasper Nedék felé fordulva.

- Nem hiszem. Nem tudnak arról semmit sem, csak mi. – én is rájuk néztem, mert hirtelen meghallottam a gondolataikat.

Ned csak azon gondolkodott, hogy kik ők, és mit akarnak tőlük, és hogy mért őket látta és mért nem Bruce-ékat.

- Minket is beavatnátok? – tette fel a kérdést Ned, mert már nagyon tudni szerette volna a fejében zakatoló kérdésekre a választ.

Abigail pedig csak a festményre gondolt, hogy hogyan néz ki. Nagyon jó megfigyelő. A harapásnyomokat csak később festettem rá, amikor már láttam őket élőben.

- Mint már magatoktól is rájöttetek, ők vámpírok. Ők tartatják be velünk a szabályokat. Leginkább az emberi királyokhoz tudnám őket hasonlítani, annyi különbséggel, hogy ők halhatatlanok, és mindig ők voltak az „urak”. Ők a Volturi.

- Hogy jön a Volturi ide? – kérdezte Abby.

- Ned! Nem ismerősek? – kérdeztem, mire Japser is egyre jobban kezdett figyelni.

- De. – mondta sóhajtva, és Abby felkapta rá a tekintetét. Először azt hitte, hogy valami miatt bántani akarják, és megfogta a kezét. Ned mosolyogva nézett rá, mintha halotta volna a gondolatát, nyugtatás képen tette. Nagyon furcsák. Mintha gondolatolvasók lennének. Abby gondolata pár másodperc alatt futott át az agyán, és nem akkor, mikor Abigail arra gondolt. Nem értem. – Őket láttam, nem Brucékat. Nem tudom miért.

- Lehetséges, hogy valaki mástól kapta volna a nyakláncot? – Mondjuk Caiustól?

- Jasper, gondolj már bele! A Volturi? Caius? Retteg tőlük.– mondtam.

- Igazad van! De akkor hogyan?

- Nem lehetne, hogy találta? – kérdezte Abby.

- Hát… ez csak akkor lenne lehetséges, ha már nem volt vámpír szagú. – mondta Jasper halkan.

- Lehet, hogy badarság, de azért… van valamilyen alapja. Gondolj csak bele. Hogyan tudott legyőzni Abby? A vámpíroknak van gyenge pontjuk.

- És miért tette volna?

- Bruce nem bír vámpírok közelében úgy lenné, hogy ne ölné meg. Csak egyszer fordult elő. Akkor is túsz volt. – mondta Abby.

- Mint most Nessie. – mondta Jasper, és Ned bólintott.

Mindenki gondolkozott, hogy hogyan illenek a képbe.

- Ez lehetetetlen. Sehogy sem illenek ide. Mi van, ha csak egy véletlen? Csak találták és megtetszett neki, és Nednek adta? Mért nem lehetséges ez? – kérdezte Jasper halkan.

- Miért adta neked, Ned? – kérdeztem, mert nem értettem, hogy miért nem Abigailnek adta. Nőnek illik adni.

- Már nem emlékszem… - mondta Ned gondolkodva, és csak arra emlékezett, hogy másnap odaadta neki Bruce, ajándékba. – De elég mérges volt aznap.

Abigail is csak ugyanennyire emlékezett.

- Történt még ilyen érdekes dolog? Hogy valamire nem emlékeztek?

- Igen. Többször is. – mondták egyszerre, majd egymásra néztek és elmosolyodtak.

- Hmm… Sűrűn történt meg?

- Nem igazán. – mondta Ned

- Fontos dolgok, vagy csak apróságok? – kérdezte Jasper.

- Van egy-két fontos dolog, amire nem emlékszem pontosan. Ha az számít, akkor is-is.

Valami nagyon furcsa dolog van a falkájuk körül.

- Azt mondtad, nem ismersz két lányt a falkából. – bólintott és megint rájuk gondolt.

- Fogalmam nincs, kik lehetnek, még soha nem láttam őket. Valószínűleg testvérek. Lehet, hogy útközben találkoztak velük, és segítettek nekik. Máskor is csatlakoztak hozzánk így.

- Vajon ők miért változtak át?

- Nem tudjuk, hogy miért változunk át… – mondta Ned – csak egyszer megtörténik.

- A vámpírok miatt változunk át. – mondta Abby Ned felé fordulva.

- De mi nem is találkoztunk vámpírokkal. Nem emlékszel?.
- De ott volt. Az ölte meg anyuékat.

- Nem így volt. Otthon sem voltak. – farkas szemet néztek egymással.

Teljesen ledöbbentem. Ez az a fontos dolog, amire nem emlékeznek?

- Lehet, hogy rosszul emlékszem. – mondta végül Ned, és Abby is megnyugodott.

- Én sem emlékszem pontosan. Logan mondta. Ők találtak meg.

- Nekem is. De én úgy emlékszem, hogy ők otthon sem voltak. És valami olyan rémlik, hogy még mi sem mentünk haza, hanem elmentünk sétálni az erdőbe. De nem biztos. – mondta Ned szomorúan és megölelte Abbyt.

Nem emlékeznek erre? Ez…hogyan lehetséges, hogy nem emlékeznek ennyi mindenre? Mi folyik abban a falkában? – kérdezte tőlem Jasper gondolatban, és megráztam a fejem, jelezve, hogy nem tudom.

- Edward! Jasper! Abby! Ned! – kiabálta Alice

- Mi történt? – rohant Jasper Alice-hez, megölelte, és közben nyugtatta őt.

- Azonnal jöjjetek!