Ajándék novella!

Hát itt van az ígért novella. Sajnálom, hogy ha nem olyan jó, de mivel nem tudtunk fejezetet felrakni múlthéten, ezért gyorsan írtam egy ilyet. Remélem, hogy azért tetszik majd. Ehhez is várom a kommentárokat. Puszi

u.i.: a novellának semmi köze a történetünkhöz, csak simán twilight saga-s.

Szülinapi kívánság

(Nessie szemszöge)

- Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot! Boldog szülinapot, Nessie! Boldog szülinapot!- énekelte a családom.

Miközben daloltak, anya hozott nekem egy nagy tortát. Csokitortát, mivel az a kedvencem.

- Boldog hatodik szülinapot drágaságom! – monda anyu, és kaptam tőle egy cuppanós puszit.

- Boldog szülinapot kicsim!- csatlakozott hozzá apu is.

Alice néni, Rose néni, Emmett és Jasper bácsi, nagymama és nagypapa mind sorba jöttek, és mindenféle jókívánsággal láttak el.

- Mindenkinek nagyon köszönöm!- mondtam, és már alig vártam, hogy elfújhassam a gyertyát, valamint kívánhassak egyet.

- Fújd el a gyertyát Nessie drágám!- mondta nagyi, és én boldogan eleget tettem a kérésnek.

Azt kívánom, hogy Emmett bácsi egy napra veszítse le az erejét.

Apu felkuncogott, hiszen kiolvasta a gondolataimból, hogy mit kívántam.

Egy levegővel elfújtam a gyertyákat.

- Remélem jót kívántál!- mondta Emmett bácsi.

- Abban biztos lehetsz!- válaszoltam neki sejtelmesen.- Felvághatom a tortát?- kérdeztem, és válaszra sem várva hozzá is kezdtem. Családom tagjainak vágtam egy-egy kis szeletet, hiszen a kedvemért a szülinapi tortámból hajlandóak voltak enni. Láttam az undort az arcukon, amit próbáltak leplezni ugyan, de én észrevettem rajtuk. Azért örülök, hogy egy ilyen áldozatot hoztak meg értem.

Magamnak vágtam egy nagy szeletet, és egy perc alatt meg is ettem.

- Nagyon finom lett a torta!- mondtam nagyi felé fordulva. Ő sütötte nekem!

- Akkor az ajándékaidra már nem is vagy kíváncsi?- kérdezte Alice mosolyogva.

- Ó dehogynem!!- mondtam, és felpörögtem az ajándék szó hallatán.

Alice nénitől és Jazz bácsitól kaptam egy kis táskát, amiben volt mindenféle sminkfelszerelés, hajápolási cikkek, egyszóval minden olyan, amit egy ilyen korú lányt érdekel.

Rose nénitől és Emmett bácsitól egy saját laptop volt az ajándék, mondván, hogy már elég nagy vagyok, hogy tudjak vigyázni rá.

Nagyszüleimtől egy digitális fényképezőt kaptam, amit rögtön ki is próbáltam.
Már csak anyák voltak hátra. Náluk semmi csomagot nem láttam, ezért egy kicsit elkeseredtem.

- Hát mi az ajándékodat nem tudtuk becsomagolni, de reméljük, hogy örülsz majd neki.- mondta apu, és átnyújtott egy jegyet.

- Van egy ugyanilyen Jacobnál is.- mondta anyu.

Megnéztem, és rögtön a nyakukba ugrottam.

- Jaj annyira szeretlek titeket! – mondtam és puszikkal halmoztam el őket.

- Mi is megtudhatjuk, hogy mi ennyire jó?- kérdezte Rose néni.

- Apuék vettek nekem két jegyet a vidámparkba, és életemben először elengednek Jake-kel ilyen messzire.

- Hát ez csodálatos! – mondták rokonaim.

- Átmehetek Jake-ékhez? Léééééééccciiiiiii!!- kérleltem anyáékat.

- Nem lehetne, hogy egy napra hanyagold őket?- kérdezte apa. Csúnyán néztem rá, de anya a védelmébe kelt, amin meglepődtem.

- Kicsim, apádnak szerintem most igaza van. Ma ünnepelj velünk, és holnap megígérem, hogy az egész napot Jake-kel és a barátaival töltheted.

Nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy ha anya apa pártjára állt, akkor meggyőzni őket szinte lehetetlen. De legalább lesz egy napom kipróbálni, hogy teljesült - e a kívánságom.

- Emmett bácsi, van kedved velem játszani?- kérdeztem tőle.

- Hát persze Nessie- mondta vidáman. – Mit szeretnél?

- Mondjuk játszunk kislabda-dobó versenyt. Kimehetnénk a Cullen-rétre.

- Remek ötlet. Edward, leszel te a bíró?- kérdezte Emmett.

- Eldobni jó a labdát, de vissza már én hozzam?- cukkolta apa Emmett bácsit.

- Ugyan már erről szó sincs!- mondta apa védekezve, de közben mosolygott.- De szeretném látni, ahogy a lányom legyőz téged.

- Ha azt hiszed kislány, hogy hagylak győzni, akkor nagyon tévedsz. – fordult felém Emmett.

- Jó jó, de nem lehetne, hogy induljunk? Mire odaérnénk, hogy na akkor menjünk játszani,l addigra besötétedik, ha folytatjátok a civakodást apával.

- Igenis értettem asszonyom!- mondta apa és Emmett bácsi egyszerre, és tisztelegtek, mintha őrmester lennék.
Mikor kiértünk a rétre, apa Emmettnek adott egy kislabdát.

Emmett nekikészült, és dobott. Apa a labda után szaladt, és nemsokára meghallottuk, hogy kiált.

- 350 méter. Szép teljesítmény.

350? Akkor nem valószínű, hogy beteljesült a kívánságom. De nem hagyom magam.

- Na ezt dobd túl, ha tudod!- mondta Emmett, és felém nyújtott egy labdát.- Én drukkolok neked!- gúnyosan vigyorgott. Na de majd megmutatom neki!

Jól meglendítettem a labdát, és elhajítottam.

- 310 méter kicsim! Nem rossz ez a teljesítmény.

Csüggedten hajtottam le a fejem.

- Azért aranyos voltál, hogy megpróbáltad.- mondta Emmett, és játékosan belebokszolt a vállamba.

Elfutottam haza. Hallottam, hogy utánam kiált, de nem figyeltem.

- Nem sikerült legyőznöm. – mondtam az otthon maradottaknak bánatosan.

- Sajnálom kincsem.- mondta Rose néni és átölelt.

Nem sokkal utánam megjött apa és Emmett.

- Emmett van kedved szkanderezni velem?- kérdezte anya.

Ezen meglepődtem.

- Egy nap alatt kettő Cullent legyőzni? Benne vagyok.- mondta Emmett.

Kimentünk a ház elé, ahol volt egy fatörzs. Asztalon nem akartak játszani, mert félő, hogy eltörne.

Megfogták egymás kezét. Én voltam a bíró.

- Egy…kettő… három!- mondtam, és nekifeszültek egymást kezeinek.

Jó pár percig küzdöttek, és csodálkoztam, hogy Emmettnek még mindig nem sikerült legyőznie anyát. Máskor egy perc alatt nyer.

Végül anya került ki nyertesen.

- Ez… ez… nem tudom mi történt. Mintha elhagyott volna minden erőm.- mondta Emmett csodálkozva.

- Vagy egyszerűen csak anya jobb, mint te.- mondtam vigyorogva.

Ezt nem hiszem el! Teljesült a kívánságom!

Játszottak még pár menetet a család többi tagjával, és mindig Emmett került ki vesztesen.

A nap végére nagyon csüggedt volt, hogy nem tudott nyerni.

Este néztük a tévét, de még akkor sem hitte el, hogy hogyan történhetett mindez.

- Nem értem. Mindig én vagyok a legjobb. Szerintetek mi volt a baj?- kérdezte kissé kétségbeesve.

- Én tudom.- szólaltam meg.

- Éspedig? – kérdezte, és mindenki felém fordult.

- Mikor elfújtam a gyertyát a tortámon, azt kívántam, hogy egy napig hagyjon el az erőd.- mondtam mosolyogva.

-Óóóó te lány!- mondta, és megjátszotta a sértődöttet.- Remélem, holnap már újra a régi leszek!

- Tudod, most visszakaptad azt a kis szilveszteri tréfádat.- mondtam, miközben arra gondoltam, hogy altatót tett a borba.

Mindenki nevetett, és nekem ez volt életem legjobb születésnapja.